Nekem a varrás olyan,

mint a kötés. Csak itt nem kötés-bontás-kötés a felállás, hanem varrás-bontás-varrás. Merthogy sokszor bontottam, míg ez a párnahuzat elkészült. De valamiért elővett a kitartás, és úgy döntöttem, hogy nem hagyhatom félbe. És nem is spórolhatok ki belőle semmit. Így tehát benne van minden, amit terveztem.  A hátáról még hiányoznak gombok, gomblyukak, vagy valamiféle záródás, ezt jövő héten bepótolom. Ez volt a vasárnapi magányos kreatívság. :0)

Összekotortuk

a patchwork felszerelést: Zsangyal hozta a vágólapot, GumiPók hozta a körkést és az ötletet, megvettük az anyagokat (Mesebolt), és hozzáláttunk.

Az ötlet Christa Rolf Patchwork lépésről lépésre című könyvéből való – persze magunktól is eszünkbe juthatott volna, de annyira járatlanok vagyunk ebben a világban, hogy muszáj kottát használnunk (a leírás magabiztossá tesz, tudjuk, hogy mitől térünk el :). GumiPók megvarrta, Zsangyal kifordította, megetette, GumiPók az ügyes kis kezével bevarrta, és aztán mindketten elégedetten hátradőltünk. Büszkék vagyunk rá, szerintünk elsőre nagyon jól sikerült. És érezzük már, hogy folytatása következik.

A Nagyi varrógépe csak illusztráció :)

Holnap délutántól úgyis egyedül leszek itthon, mert egyik síel (mit csináljon egy végzős gimnazista 3 hónappal az érettségi előtt???), a másik vadász, így hát kipakolhatok, ellephetem a konyhaasztalt a cuccaimmal, és nekiláthatok a régóta tervezett párnahuzatnak.

Blogdíj



MrsYarnarttól



Zsókáéktól

Nagyon szépen köszönjük!

Örülünk nekik, mert azt jelenti, hogy olvasnak minket, figyelemmel kísérik ténykedéseinket és a másik blogunkat is, ami nem annyira kreatív, mint inkább rólunk szól (mert igazából oda kaptuk a blogdíjról szóló bejegyzéseket). Tovább is adjuk, de némileg módosítva a szabályokat. Vagyis: minden olyan bloggernek adunk, aki valamilyen szempontból első volt a blogos életünkben. És tudván, hogy a legnehezebb dolog a továbbadósdi, mi azt mondjuk, ne adjátok tovább senkinek, hiszen ez csak a tiétek! :) Ennek megfelelően saját képet is csináltunk, ha van kedvetek kitehetitek a blogra, de ha nincs, nem haragszunk meg érte. :)

Így tehát a díjazottjaink időrendben:

Ahama, aki az első tanítómesterünk volt, bár nem is tudott róla. Ő kezdte a Barka kötősulit, amire Zsangyal rögtön rácuppant (bocsánat a kifejezésért :), duruzsolt GumiPók fülébe, míg végül ő is tűket ragadott és vadul döfölni kezdett. Zsangyal azóta visszavett a tempóból, de GumiPóknál megmaradt a szenvedély. (Ez mindig így megy nálunk... :) És persze ennek az egésznek a folyománya ez a blog.

Nöné, aki a legelső megjegyzést hagyta nálunk, és ezzel olyan boldogságot okozott nekünk, hogy el sem tudnánk mondani! Gyöngyi, most is köszönjük! És persze köszönjük a kedvességed, a segítőkészséged!

MrsYarnart, akivel először keveredtünk levelezésbe, és szerencsére azóta sem keveredünk ki belőle, és akinek köszönjük a távbarátságot, reméljük, egyszer majd „rendes” lesz belőle! :)

Még egyszer köszönjük, hogy ránk is gondoltatok!

 GumiPók & Zsangyal

Ájk és Májk

A szokásos pénteki kreatív délután programja kibővült. Most nemcsak támasztottuk a konyhaasztalt kátrányt iszogatva, mint a pasasok a kocsmában (csak ők sört isznak), és próbáltuk megváltani a világot - legalább szóban és elméletben.

Összehordtuk a maradék és fel nem használt fonalkészletet. (Nagy kupac lett.) GumiPók talált egy madárleírást, ezt próbáltuk megvalósítani. A próbálkozás első eredménye egy rája lett, amit én később lábnélküli polipnak neveztem. (Ekkor már erős kátrányos befolyásoltság alatt voltam.) Ennyiben maradtunk. Aztán péntek este megszületett Májk, GumiPók madara:

Ám előbb Ájk készült el. Fáradtan botrányos szóviccekre ragadtatom magam, így a név eredetét nem írnám le, megfogyatkoznának olvasóink, akik hála GumiPóknak, szép számmal vannak. Tehát a teremtmény:

Küklopsz szegény: sajnos a gombnak, amiből a szeme készült, nincs párja. De középre mégsem varrhattam, nem? Viszont így variálható, lehet belőle kalóz. :) De ez már a következő péntek témája lesz. :)

Májk ismeretlen márkájú pamutfonalakból készült, szemét és lábait egy-egy gomb alkotja.

Ájk testét egy Lidlben vásárolt pamutfonal alkotja, csőrét és lábait Barka Cinege Naspolyából készítettem. Szeme ismeretlen eredetű gombból.

Azok kedvéért, akik aggódnak a kátrány miatt: kátrány alatt kólát értünk. :)

Szusit kötöttem...

Igen, méghozzá 4 gombócnyi Diplomata szusit. :0) Járt már a fővadász úrnak is egy sál, és amikor mutattam neki a gyapjú-teveszőr keverék fonalat, rögtön lecsapott rá. A szín sem volt kérdés, egy vadász mi mást akarhatna, mint szusiszínt? :0)

A mintáját a lionbrandről vettem. A neve: Classic Cables Scarf. Kicsit átalakítottam a patentmintát a két végén, hogy illeszkedjen a csavart mintához. Különlegességként a csavart minták között lévő két csavart sima szemet lehet említeni, de egyébként egyszerű, jól köthető és jól követhető a mintája.

Nagyon puha, nagyon kellemes viselet, és remélhetőleg jó meleg is (ez holnap kiderül). 3,5-es tűvel kötöttem. Alig-alig nyúlt meg, a hossza 150 cm, a szélessége pedig 21,5 cm. 

A fonallal olyannyira összebarátkoztam, hogy tegnap vettem még egy kisebb hegynyit a golf színűből, azzal a szándékkal, hogy egy mellényt kötök magamnak belőle. (Egyelőre nem merek a kardigánba belevágni, bár Gyöngyi nagyon biztatott, de még várok vele.) De mivel egy sikertelen projekt miatt az „alkotói válság” kellős közepén leledzem, így valószínűleg a mellénynél is lájtosabb projekt kerül tűre.

És ebben a percben kaptam az emilt, hogy megérkezett a möbiuszos könyvem is; azt hiszem, hogy önvédelemből csak jövő héten megyek érte. :0)

Butterfly sampler

Mégis inkább itt fogjuk megmutatni a keresztszemes dolgainkat, mert a különálló oldalon egy bejegyzésnél többet nem lehet tenni (ami egy hülyeség), viszont egyszerre képtelenség felpakolni mindent, amit csináltunk.

Szóval itt az első. A kép 30x40 cm (eddig ez a legnagyobb, amit hímeztem), a DMC mintája. Ha valaki szeretné: a száma BK278. 2008-ban készült, csaknem egy évi munka volt elkészíteni. Vittem magammal külföldi nyaralásra, hímeztem autóban a gyerekre várva, minden elképzelhető helyen, ahol csak lehetett. A dolog pikantériája, hogy szabad szemmel nem látom ezeket az apró öltéseket, így állandó társam egy nyakba akasztható nagyító volt. Ráadásul vannak részek, ahol egy szállal kellett hímezni, egészen pici, bolhavesényi öltésekkel; ezek próbára tették a szememet és az idegeimet is rendesen.

A párját — egy madaras képet — is elkezdtem, de most a kötés, horgolás (nem) kicsit háttérbe szorította. Most, hogy írok róla, már meg is kívántam csinálni. :0)

Ilyen

Bogárkák egészen pici öltésekkel

Ez is egyszálas, aprócska öltéses

A kedvenc lepkém

Tájkép

Belehímeztem, különben elfelejtem, mikor csináltam :)

A helyén