2014. április 21., hétfő

Lavender Rain & Secret of Change


Már régóta szerettem volna kipróbálni a Drops Cotton Merinóját, és most kétszer is adódott alkalom.
Az első egy ujjatlan kesztyű avagy karmelegítő tesztje volt Eszternek. Itt a nehézséget csak az okozta, hogy sok-sok fordított szemet kellett kötni viszonylag kicsi körben, ezért az első próbálkozások meglehetősen egyenetlenre sikerültek. Viszont amikor rátaláltam a megfelelő tűméretre, akkor már nem volt különösebb gond, így elkészült a kesztyű is, csinos tavaszi darab lett belőle.
A minta jól követhető, külön erényének tartom azt, ami általában a kesztyűmintákra nem érvényes, hogy az időnkénti fogyasztásokkal, szaporításokkal szépen követi a kar vonalát.
Eszternek köszönöm a lehetőséget, Anettnek a modellkedést. :)


minta:
Lavender Rain arm warmers by Wondrlanding
fonal:
Drops Cotton Merino (52% gyapjú, 48% pamut; 50 g/120 m), 15-ös szín
felhasznált mennyiség:
1,5 gombóc
tű:
2,5; 2,75; 3,5 mm

Egy kendő is készült ugyanebből a fonalból a facebookos Pay it Forward játék kapcsán. Nagyon szép esésű, kellemes, puha darab lett, és szép méretes is, jól bele lehet burkolózni.



minta:
Secret of Change by Veera Välimäki
fonal:
Drops Cotton Merino (52% gyapjú, 48% pamut; 50 g/120 m), 16-os szín 
babaerka.hu-tól
felhasznált mennyiség:
5,5 gombóc
tű:
4 és 5 mm

A kesztyűt kézzel mostam, de a kendőt gépbe raktam kímélő programra, mosózsákban, picike centrifugálással. Jól bírta, szép maradt. Mindazonáltal, ha pulóvert kötök majd ebből a fonalból, akkor inkább kisebb tűt fogok használni, mert a kendőnél egyáltalán nem volt baj, hogy kicsit megnyúlt, egy pulcsinál viszont már gondot okozhat.


2014. április 13., vasárnap

Tengeri bigyók

Pár percre felfüggesztve a nem aktív közreműködés.



A fénykép dátuma szerint 2012. október 12-én kezdtem neki a keresztszemesnek. Ebben a bő másfél évben voltak jó nagy szünetek is, amikor dobozban pihent a készlet. Amikor meg nem, akkor kampányszerűen ment az öltögetés. Hosszabb utazás alatt, esténként, ebédidő lopott perceiben. (Jelzem, fogyókúrának nem jó, mert lehet közben csipegetni. Viszont a csipegetés közbeni figyelmetlenség következménye lehet, hogy profi módon megtanulunk bontani!)

Gondoltam, jól kitolok magammal, hiszen az kellemesen bizsergető, ha biztos lehetek benne, hogy bosszankodni fogok nagyjából három öltés után. Ezért a kontúrokat és a francia csomókat a legvégére hagytam. Boooorzasztó unalmas!


A fázisképek készítésekor mindig az volt az érzésem, monitoron sokkal jobban mutat, mint élőben. Persze, csak pihenés kérdése az egész, friss szemmel / kicsit messzebbről / más szögből már egész másként néz ki a kép.


Még kezdés előtt jött az ötlet, hogy hímzőrámával kellene készülnie. Előkerült egy keretezéshez már használhatatlan méretű paszpartu-karton, és úgy-ahogy ráöltögettem az alapot. (Itt most kihagyom a filmes jelenetek felemlegetését. :) )
És akkor a végeredmény, ami GumiPóknál függ majd a falon.


Köszönet neki a készletért és az élményért! :)

Külön köszönet a Varga Úrnak, aki mindig segített megkeresni a tűt, akárhányszor letettem és ottfelejtettem, elsodortam, levertem. :)

Üdvözlettel:
Zsangyal
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...