Yellow Wall másodszor

Ritkán kötöm meg kétszer ugyanazt, de ezzel a kardigánnal másképp volt. Igazi szerelmetes darab már az első is, de ez a mostani meg mindent überel. A fonalat Bucitól vettem, szépségesek a színei, nagyon pihepuha, és bár kicsit csúszós volt, mégis szépen lehetett kötni. Kicsit döcögősen haladt, mert mindig közbejött valami más, amit rögtönazonnal kellett megcsinálni, de azért az év utolsó napjára csak elkészült. A fonalat a kardigán is szerette, ugyanis felette az egész készletet. Nem is értem, hogy történhetett, soha még ennyi fonalat nem kötöttem kardigánba. Az ujját csak nagy nehezen tudtam befejezni, és az alja felhajtást már a kötéspróba fonalával tudtam csak felvarrni (most tudtam meg, hogy igazán miért fontos a kötéspróba :D). Falánk egy kardigán, annyi szent :) A gombokat már megint Szilvivel csencseltem, köszönet neki ezért, hisz mintha ehhez a kardigánhoz készültek volna, olyan szépen illenek rá.

részletek a ravelryn

Mivel idén már biztos nem lesz több bejegyzés :),
megköszönve, hogy olvastok minket,
mindenkinek nagyon boldog új évet kívánunk!

Nyakasok

Az előző posztban már mutattam, hogy a pif-ben mit kötöttem Vikinek, de azt nem, hogy én mit kaptam. Eredetileg egy ilyen stóla lett volna a jussom, de végül úgy döntöttünk Szilvivel, hogy inkább szimpla nyakmelegítő lesz belőle. Kb. 60 centi magasan leláncolta (pont egy gombóc fonal ment bele addig), én pedig összeöltögettem. Így lett belőle egy nagyon puha, nagyon nyakracuppanós nyakas, aminek a kerülete kb. 45 centi. Ez a legkedvencebb darab most a sok nyakbavalóm közül - nem utolsó sorban a színe miatt. Minden paramétert megtaláltok Szilvinél a ravon.

Végre készen lett Anett sárkánypikkelyes nyakmelegítője is, amiről szintén írtam az előző posztban. Körülbelül három hete rakosgatom, hogy majd mindjárt összevarrom, de csak tegnap este tudtam rávenni magam. Mondjuk nagyjából negyed óra egy ilyet összevarrni, de valamiért nem akaródzott. Mindig gondot okozott, hogy vajon mekkora szál kell az összeöltéshez, ezért most megmértem: négyszer vettem az összevarrandó rész hosszát, így pont annyi fonal maradt, hogy kényelmesen el tudom majd varrni a szálat. 

Hatalmas lett, szerintem Anett háromszor is a nyakába tudja majd tekerni.

Restancia

Valamiért alábbhagyott bennem a közlési vágy, így aztán jól elmaradtam a dokumentálással. De most igyekszem bepótolni. Tehát akkor szépen sorjában. 

Még májusban kezdtem el ezt a pulcsit, aztán végül a mindenféle más teendők miatt szeptemberben készült el. De az ünnepek alatt egy kicsit megumbuldálom, mert szerintem rövid lett, és az ütős lime színű csíkok ma már nem biztos, hogy tetszenek, így lehet, hogy azokat majd jól kihagyom belőle (de ez még nyitott kérdés). Egyébként kellemes darab, jó volt kötni is. Ha egyszer újra megkötöm, akkor a hurkákat egészen aljáig fogom folytatni, úgy talán még jobban tetszene. A pulcsival kapcsolatos minden paramétert megtaláltok itt.

Szeptember-októberben készült ez a kardigán az anyukánknak, aki nagyon szeretett volna egy magas nyakú kardigánt, ami ráadásul jó vastag, meleg. Így esett a választás erre a darabra, ami felülről kötődik és magas nyakú, így biztosan nem fog benne fázni. Érdekes a válla megoldás, máskor is szeretnék ilyet csinálni, mert igen mutatós. Érdekes, még egyetlen mintánál sem találkoztam olyannal, hogy a tervező belekalkulálta volna a mintába, hogy a hónalj alatt mindig marad egy kis lyuk, akármilyen ügyes is az ember. Ezt ugye a végén össze kellene varrni, de ha több szemet szedünk fel, és rögtön az első sorban vissza is fogyasztunk, akkor már el is tűnt a lyuk, és nem maradt fölös számú szem sem. 

További részletek itt.

Aztán megint belefutottam egy kis pifbe ;) Vikinek kötöttem egy igen méretes nyakmelegítőt. A mintája tulajdonképpen a mi mackókötésünk, csak picit másként (szerintem egyszerűbben). Nagyon haladós volt, jó volt kötni. Magamnak is megcsináltam, de aztán rájöttem, hogy az a fonal egészen másra kell, így hát le is bontottam. De majd egyszer máskor biztosan megkötöm. 

A nyakas paramétereit itt találjátok.

És akkor maradván a zöldnél, itt van ez a másik nyakmelegítő, ami Anettnek készül (mert úúúúgy megtetszett neki ;) ), és tulajdonképpen teljesen készen van, csak kellene valaki, aki bérösszevarrást vállal ;) Mivel ilyet nem hiszem, hogy találok, ezért valószínűleg holnap össze is fogom dolgozni, és akkor mutatok róla rendes képet is. 

A fonal eredetileg nem ilyen színű volt, hanem sárga, és amikor megvettem, még nagyon tetszett, aztán már egyre kevésbé, úgyhogy Bucilla volt olyan kedves és átfestette nekem ilyen szépséges zöldre (itt is nagyon szépen köszönöm!). Érdekes, mert az egyik szálat (gondolom, a gyapjút) jobban fogta a festék, a másikat kevésbé, így aztán nagyon érdekes hatású lett. Nehéz volt hozzá mintát találni, mert maga a fonal is eléggé rusztikus, de szerintem ez nagyon jó lett hozzá.

További részleteket itt találtok.

Hamarosan jövök a kész nyakmelegítővel, és készülőben van egy kardigán is, amit reményeim szerint a héten befejezek.