Előbb vagy utóbb mindenkit utolér a környezettudatosság -- remélhetőleg. Így lett ez velem is. A szelektív hulladékgyűjtés nem újdonság, régóta műveljük, textilszatyrokat is régóta használunk, már a blog indítása után nem sokkal is mutattuk, hogy sok ilyet varrtunk, valamint jelentős gyűjteményem van különféle helyeken vásároltakból is. A zöldséghez, pékáruhoz viszont még mindig csak a nejlonzacskók voltak használatosak, amivel aztán később lehetett ezt-azt csinálni, de nem voltak túl tartósak, hamarosan a szemétben végezték. Most azonban adtam egy pofont a nejlonlobbinak, nekiálltam ökozsákokat varrni.
Az első -- nem túl szerencsés módon -- tüllel készült. Azért volt ez rossz választás, mert a tüll nem vasalható, én pedig szeretem, ha ezek a zsákok is időnként mosva és vasalva vannak. No, nekem azért sikerült a tüllt is vasalni (de csak a szélét és csak véletlenül), ami a zsák testi épségének rovására ment. Használni viszont még lehet, zöldségnek még jó lesz, legfeljebb a szélét egy kicsit ki kell javítani.
A következők már függönymaradékokkal készültek. Függönymaradék pedig van bőven, mert amikor új lakásba költöztünk, és meglehetősen sok ablakot kellett betakarnunk, akkor a függönyös a maradékokat rám sózta. Eléggé tanácstalan voltam, hogy mihez fogok én ezzel kezdeni, három éve állt a szekrényben, de most nagyon jól jött. Ezek ráadásul nem is nejlonfüggönyök, hanem len és valami keveréke, ami azért sokkal jobban bírja a vasalást. Úgyhogy csináltam is néhány zsákot, de aztán elült a lelkesedés, félretettem a projektet.
lett soványkutyás
és mókásmacskás :)
Az igazi nagyüzem akkor indult be, amikor a PIF-ben lecsaptam egy fincsi tavaszi nyakmelegítőre, és persze nekem is felajánlást kellett tennem. A felajánlásom pedig 10 darab ökozsák volt. Rég nem volt ilyen, szinte azonnal el is kelt, örültem is nagyon, nem kellett újabb felajánláson gondolkodnom. Úgyhogy megkezdtem a sorozatgyártást, az elején minden darabot egy kicsit korrigálva az előzőhöz képest. Így aztán megvarrtam a tíz zsákot, múlt hét pénteken át is adtam a kedves új tulajdonosnak (köszönöm szépen a képeket, Gabi!), remélem, sokáig tudja majd őket használni.
Folytatás is lesz, már ki van szabva vagy nyolc darab, de azért most egy kis szünetet tartok...