2019. május 5., vasárnap

ökozsákok

Előbb vagy utóbb mindenkit utolér a környezettudatosság -- remélhetőleg. Így lett ez velem is. A szelektív hulladékgyűjtés nem újdonság, régóta műveljük, textilszatyrokat is régóta használunk, már a blog indítása után nem sokkal is mutattuk, hogy sok ilyet varrtunk, valamint jelentős gyűjteményem van különféle helyeken vásároltakból is. A zöldséghez, pékáruhoz viszont még mindig csak a nejlonzacskók voltak használatosak, amivel aztán később lehetett ezt-azt csinálni, de nem voltak túl tartósak, hamarosan a szemétben végezték. Most azonban adtam egy pofont a nejlonlobbinak, nekiálltam ökozsákokat varrni. 
Az első -- nem túl szerencsés módon -- tüllel készült. Azért volt ez rossz választás, mert a tüll nem vasalható, én pedig szeretem, ha ezek a zsákok is időnként mosva és vasalva vannak. No, nekem azért sikerült a tüllt is vasalni (de csak a szélét és csak véletlenül), ami a zsák testi épségének rovására ment. Használni viszont még lehet, zöldségnek még jó lesz, legfeljebb a szélét egy kicsit ki kell javítani.


A következők már függönymaradékokkal készültek. Függönymaradék pedig van bőven, mert amikor új lakásba költöztünk, és meglehetősen sok ablakot kellett betakarnunk, akkor a függönyös a maradékokat rám sózta. Eléggé tanácstalan voltam, hogy mihez fogok én ezzel kezdeni, három éve állt a szekrényben, de most nagyon jól jött. Ezek ráadásul nem is nejlonfüggönyök, hanem len és valami keveréke, ami azért sokkal jobban bírja a vasalást. Úgyhogy csináltam is néhány zsákot, de aztán elült a lelkesedés, félretettem a projektet.

lett soványkutyás

és mókásmacskás :)


Az igazi nagyüzem akkor indult be, amikor a PIF-ben lecsaptam egy fincsi tavaszi nyakmelegítőre, és persze nekem is felajánlást kellett tennem. A felajánlásom pedig 10 darab ökozsák volt. Rég nem volt ilyen, szinte azonnal el is kelt, örültem is nagyon, nem kellett újabb felajánláson gondolkodnom. Úgyhogy megkezdtem a sorozatgyártást, az elején minden darabot egy kicsit korrigálva az előzőhöz képest. Így aztán megvarrtam a tíz zsákot, múlt hét pénteken át is adtam a kedves új tulajdonosnak (köszönöm szépen a képeket, Gabi!), remélem, sokáig tudja majd őket használni.
 



Folytatás is lesz, már ki van szabva vagy nyolc darab, de azért most egy kis szünetet tartok...

2019. március 13., szerda

Horgolt virágok és lepkék



Sokaknak van külföldön testvérük, gyerekük, mindenféle rokonuk. Nem tudom, mások hogyan oldják meg a születés- és névnapok megünneplését, de nálunk ez úgy zajlik, hogy Zsuzsiék időnként (szerencsére viszonylag gyakran) hazajönnek, és akkor összeülünk, megünnepeljük az addig elmúlt jeles napokat. Ebben nem az a legjobb, hogy meg vagyunk ünnepelve és -ajándékozva, hanem az, hogy együtt lehetünk, egy kicsit megint olyan, mint régen volt. (hüpp) De azért persze mindig van ajándék is, bár én azt szeretem a legjobban, amit el lehet küldeni, és aminek az átadásával nem kell megvárni a személyes találkozót.

Így született ez a kép is. Eredetileg csak egy képeslapra gondoltam, aztán ahogy horgoltam a virágokat, lepkéket, arra jutottam, hogy miért ne lehetne belőle egy kép, amit ki lehet rakni, amire jó néha rápillantani. Az még mindig elég lapos ahhoz, hogy egy nagyobb buborékos borítékba berakva el tudjam postázni.


1,5 mm-es tűvel horgoltam, Scheepjes Maxi Bonbon horgolócérnából, és az Ikeában kapható 10x15-ös Hovsta keretbe ragasztottam őket textilragasztóval (remélem, még nem hullottak le :D ) Ez a fajta keret egy kicsit mély, vagyis kényelmesen elférnek benne a kicsit magasabb dolgok is, mondhatni 3D-s képet lehet tenni bele.





2019. február 16., szombat

Háromszor zöld pulcsi


Ezt a bejegyzést pusztán figyelemfelkeltésnek szánom, senkire nem akarom áttolni a felelősséget, és senkit sem akarok bántani vele. A más kárán tanul az okos elve alapján érdemes levonni a tanulságot, hogy senki ne járjon így, mint én.

Amikor fonalat vásárolok, sosem jut eszembe, hogy megnézzem, a gombolyagok festésszáma azonos-e. Pedig előfordulhat, hogy valamilyen sajnálatos malőr folytán összekeverednek a különböző festésszámú gombolyagok, és akkor jön a baj. Vagy jobb esetben csak kellemetlenség, megoldandó probléma. A festésszám arra szolgál, hogy tudassa velünk, hogy különböző festésekből származik a fonal, még ha a színszámuk azonos is. Tudomásom szerint nagyon ritka (vagy talán lehetetlen is?), hogy ugyanannak a színnek kétféle festésszámú változata tökéletesen egyforma lenne. De nincs semmi gond, mert  ha az ember odafigyel, akkor nem érheti meglepetés. Ha odafigyel... Nekem ennél a pulóvernél akkor tűnt fel a másmilyen festés, amikor a második gombolyagot csatlakoztattam. És amikor végignéztem a készletet ebből a fonalból, ki is derült, hogy valóban kétféle festésszámot sikerült bevásárolni sok évvel ezelőtt. Biztos, hogy nem két részletben vettem, konkrétan emlékszem is, hogy mihez kellett volna, aztán persze nem az lett belőle. 

Ráadásul úgy nézett ki, hogy nem is lesz elég a pulcsihoz a meglévő fonalmennyiség, úgyhogy nyafogtam kicsit a facebookon, de kiderült, hogy senkinek nincs ilyen festésszámú fonala (mármint amiből végül a test nagy része készült), csak egy  harmadik féle (köszönöm szépen, Judit :) ). Úgyhogy végül a pulcsi egyazon szín három árnyalatából készült. Nem vagyok maradéktalanul elégedett a végeredménnyel, de a lehetőségekhez képest sikerült eléggé jól megoldani a feladatot, és a férjem azóta boldogan hordja. 
Tanulság: akár vesszük a fonalat, akár eladjuk, figyeljünk a festésszámra! ;)

minta: Block Buster for Men and Boys
fonal: Rial Filati Relax
tű: 4 mm


2018. szeptember 27., csütörtök

Nem kiscicáknak való tartó


Minden nyár elején elhatározom, hogy majd most mindenféle dolgokat kipróbálok, amiket eddig csak terveztem. Hogy miért pont nyáron tervezem ezt el, nem tudom, hiszen itthondolgozóként a nyaraim nagyjából ugyanolyanok, mint a többi évszak, többé-kevésbé ugyanannyi szabadidőm van. Mégis valahogy nyáron jön el az ideje a tervezgetésnek, aztán nyár végén pedig mindig megállapítom, hogy ez sem jött össze. De nem így volt ez az idén. Nyáron gyakorlatilag alig kötöttem (vagy talán egyáltalán nem?), ezzel szemben horgoltam, hobbibetonoztam, quillingeztem. Persze, horgolás eddig is volt, de azért mégsem annyi, mint kötés. És ilyen tárolót még sosem készítettem, pedig sokszor szerettem volna. Tudom, árulnak ilyet boltban is, nekem is van valahol, de azért mégis más egy pont olyat csinálni, amilyet én szeretnék. 
És ilyenkor az ember lánya nekiáll túrni a netet, hogy hol talál ilyet, hisz a rég lementettek valahol egy másik gépen/pendrive-on vannak -- természetesen fogalmam sincs, hogy hol. (A tervek közt folyamatos határidővel szerepel a lementett minták rendszerezése, áttekintése, a duplikátumok törlése stb. stb.) Mindenesetre találtam is, de aztán csak átfutottam (ezt), és mentem a magam feje után. A tartóka Tek-Tek Barbante zsinórfonalból készült, ami nem tévesztendő össze a pólófonallal, amivel nem sikerült még eddig megbarátkoznom. Ez gyakorlatilag egy spárgaszerű fonal, egyébként meglepő módon nagyjából olyan erős is. 4-es horgolótűvel dolgoztam, így meglehetősen tömör lett mindenütt, viszont abszolút jó a tartása is. Kispálcákkal körben meghorgoltam a négy oldalát, a sarkokon csak a hátsó szálba öltve, de a visszahajtásnál, vagyis az utolsó 8 szemnél már midkét szálba horgoltam. Így szinte magától nagyon szépen visszahajlott, igazgatni sem kellett. A végén kúszószemekkel összehorgoltam a két végét, és készen volt a négy oldala. Persze, hogy nem számoltam, hogy az oldalak hány sorból álltak, így azért időnként volt bontás is, de végül is nem siettem én sehová. Ezután az alját már teljesen külön készítettem el, és hozzávarrtam az oldalakhoz. Ekkor jött a dilemma, hogy mégsem jó az, hogyha sima macibarna, úgyhogy különböző tervek születtek arra, hogy hogyan kéne kicsicsázni, végül egészen egyszerűen végigöltögettem világoskék zsinórfonallal, csak hogy olyan kis csini legyen.
Hogy pontosan mit is fogok benne tartani, fogalmam sincs, bár Zsuzsi szerint egy kiscica pont elférne benne, szerintem viszont a kiscicából egyszer nagycica lesz, és akkor egy nagyobbat is kéne horgolnom, amihez nem biztos, hogy lesz kedvem. Mindenesetre, amikor akadékoskodtam, akkor illusztrálta is, hogy mennyire jól elfér benne a cicus:
Mondjuk, tényleg.


A végeredmény (cica nélkül) ilyen lett:

fonal: Tek-Tek Barbante – 30 deka (egy guriga)
horgolótű: 4-es
minta: innen-onnan + a saját fejemből
méret: kb. 18 x 18 cm, a magassága kb. 16 cm

Ez a hátulja



Lesz még horgolás, és ahogy írtam, betonozás, quilling és csak szólok, hogy 88 nap van karácsonyig, szóval azon is lehet már gondolkodni, hogy ne az utolsó pillanatban kapkodjon az ember.

2018. április 6., péntek

Tulipános mandala


Nálunk a húsvét főként a pihenés, kertészkedés, punnyadás ideje. Idén a rossz időt tetézte Barni rejtélyes betegsége (ma sem tudjuk, mi baja van) és a fülgyulladásom. Vagyis minden összejött egy mandalahorgoláshoz, ami bár a gondokat nem oldotta meg, de azért valamit mégiscsak enyhített rajtuk. 
Még sosem csináltam ilyesmit, úgyhogy több próbálkozás előzte meg a végleges verziót. Nem lett belőle színkavalkád, de az én lelkemnek most ez esett a legjobban. 

mandalakeret: 1001fonal
fonalak: Drops Loves You 6 a Kacsakaringótól
Scheepjes Catona az 1001fonaltól
 
A legnagyobb gondot mégsem a színek kiválasztása jelentette, hanem hogy hogyan rögzítsem a keretre úgy, hogy időnként le is lehessen venni. Mert nekem mindig az a gondom, hogy hogy lehet ezeket kimosni. Úgyhogy végül annál a verziónál maradtam, hogy csak ráöltögettem a keretre, így bármikor levehető, kimosható és visszaöltögethető. Nem mondom, hogy ez a legjobb megoldás, de most ez lett. Ha valakinek van használható ötlete a keretről levehető mandalára, kérem szépen, ossza meg velem. :)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...