Oldalak

2020. július 12., vasárnap

Kötény



Folytatjuk a varrós tanulmányokat! Ezúttal egy kötényre esett a választásunk, viszont csak én varrtam, Eszter pedig instruált.

A kötény mintája megtalálható ITT. Talán nem volt a legszerencsésebb választás, ugyanis a szabásminta kézzel rajzolt, itt-ott pontatlan egy kicsit, de a célnak összességében megfelelt.

Az eredeti felsőrésze dupla anyagból készül. De mi igyekszünk egy kicsit mindig variálni, ezért dupla réteg helyett ferdepántot használtunk a szélek eldolgozásához. Egész jól is sikerült, annak ellenére is, hogy az életben nem volt még ilyen a kezemben, viszont már többször olvastam róla. ;) Nehezítésként voltak ívek, kellett toldani (ráadásul a már felvarrt ferdepántot), szóval volt itt minden!




Összességében azt gondolom, hogy jól sikerült darab lett, bár például fényképezésnél derült ki, hogy a zsebek nincsenek egy magasságban. Viszont a zsebek letűzésével (kisebb kanyarokat leszámítva) elégedett vagyok.


Sajnos fényképezéshez nem akadt modellem, úgyhogy az ajtóra felakasztva, és itt-ott gombostűvel megigazítva készültek a képek.

A kötény hossza 92 cm, a legszélesebb része pedig 93 cm.

Esztert megint nagy köszönet illeti a terelgetésért!

2020. június 21., vasárnap

Ökoszatyrok a PKD keretében



Szeretjük a textilszatyrokat, de általában azzal szembesülünk, hogy a készen kaphatóknak túl hosszú a füle a mi termetünkhöz mérten. Vagy olyan hosszú, hogy időnként a földön húzzuk, vagy annyira rövidke, hogy nem tudjuk a vállunkra venni. Olykor a szatyor mérete nem tetszik.

De mindennek vége, most már méretre készült, minden kritériumnak megfelelő, jó kis pakolós bevásárlótáskáink vannak, amiknek ráadásul rövidebb és hosszabb füle is van. Lehet kézben vinni, vállra akasztani, teletömni édességgel zöldséggel.

Mindkettő ikeás anyagból készült, amik már régóta várták, hogy felhasználjuk őket. Eszter a füleket táskahevederből készítette...








... az enyémhez pedig a táska anyagát használtam fel. A keskeny anyagok kifordítása elég melós volt, de két fül közt rájöttem a technikára.






De mi is az a PKD? Egy időben sokszor töltöttük együtt a péntek délutánokat, és ilyenkor igyekeztünk kreatívan múlatni az időt. Születtek például nyulak, csigák, hogy csak a vicces varrós projekteket említsem. Meg készítettünk textilszatyrokat is. Én többnyire a szabászati feladatokért voltam felelős, ám most én is átültem a varrógép másik oldalára.

A sokhetes karantén és a maszkhiány vett rá, hogy végre elővegyem a varrógépet, és túllépjek a "mindegy hogyan, de felhajtom ezt a nadrágot" tudáson. Visszatekintve, az első maszkok kicsit jobbak voltak a vállalhatatlan kategóriánál. (Azóta szét is szedtem mindegyiket, és újból összevarrtam, valamint megállapítottam, hogy nem sikerült kétszer ugyanazt a méretet kiszabnom. Persze ha nem hagyom el mindig a szabásmintát, akkor talán egyformák lettek volna.)

Nem vállalkoztam volna rá, ha nincs Eszter, aki kellő tapasztalattal, tudással és sok türelemmel instruál engem Messengeren keresztül, miközben én csigatempóban noszogatom a varrógépet. Így alakult át a Pénteki Kreatív Délután, és jön létre bármely nap délutánján, mikor időnk és kedvünk van.

2020. április 24., péntek

Muti, mivel varrsz?


Zsuzsi, a Stitch Budapest tulajdonosa azt kérte tőlem, hogy írjak arról, hogy milyen varrógéppel varrok, és miért azzal. Nyilván vannak nálam sokkal profibbak, akik más fontos szempontokra felhívják majd a figyelmet, de talán én laikusként is adhatok néhány jó tanácsot. Így hát leírtam, hogy szerintem mire érdemes odafigyelni varrógépvásárláskor.

Körülbelül 5 évvel ezelőtt vettem a varrógépemet, egy Brother DS-140-est. Előzőleg voltam egy varrós kurzuson, ahol majdnem ilyen varrógéppel varrtunk, de az talán 120-as volt, vagyis eggyel gyengébb verzió. Akkoriban viszonylag sokat varrtam, de a varrógépekhez egyáltalán nem értettem, így azt gondoltam, hogy a kurzuson szerzett jó tapasztalatom miatt a Brother megfelelő márka lesz. Ahogy keresgéltem, láttam, hogy van 120-as, de a 140-es nem sokkal drágább, viszont többet tud. Így aztán hosszas mérlegelés, hányás-vetés után ennél maradtam. Bár érteni nem értettem hozzá különösebben, az eléggé tetszett, hogy digitális a kijelzője, hogy 39 féle öltést tud (aminek persze a töredékét  használom, de erről majd később), hogy a sebessége nem csak a pedál mérsékeltebb vagy erőteljesebb lenyomásával szabályozható, hanem erre külön gomb is van. Tudom, hogy balgaság egy digitális kijelző miatt elcsábulni, de mit tegyek, én már csak ilyen vagyok, hogy ezzel le lehet venni a lábamról :). Így aztán megszavaztam magamnak egy ilyen jóságot, és utólag kiderült, hogy bár tulajdonképpen vaktában választottam, végül nem döntöttem rosszul.


a gép kijelzője, amin látható
a kiválasztott öltés száma, a hozzá használatos talp betűjele,
az öltéshossz és -szélesség

Tehát a gép 39 féle öltést tud, ahol az első kettő és a legfontosabb a két sima egyenes varrás, más-más tűpozícióban. Így a varrásráhagyás, ha a talp széléhez igazítjuk az anyagot, lehet 1,3 cm, vagy 0,7. Persze huncut módon sokszor 1 cm-es varrásráhagyás a kitűzött cél, ezért egy darab washitape-pel megjelöltem, hol kell az anyag szélének futni ahhoz, hogy egy centi legyen a ráhagyás.
Az egyik leghasznosabb öltés a hármas egyenes öltés, ami sztreccs és egyéb rugalmas anyagok varrására használatos. Roppant praktikus akár sztreccs farmerekhez is, mert a sima egyenes varrás az anyag nyúlásakor egyszerűen elszakad. Ha másra nem is figyel az ember, erre mindenképpen érdemes, nagy hasznát vehetjük ennek az öltésfajtának. 
A cikkcakkot talán nem kell részletezni, szélek eltisztázásához, de például fehérneműk varrásához is kiválóan használható. 
Ötféle gomblyukat tud varrni a gép, gondolom, anyagvastagságtól és a varrandó darab stílusától is függ adott esetben, hogy melyikre esik a választásunk. A gomblyukvarrás egybéként automatikus, a megfelelő beállítások után csak a pedált kell lenyomva tartani, és a gép ügyesen megvarrja a gomblyukat. Nagyon szeretek gomblyukat varrni :D 
A másik kedvencem az erősítő öltés. Dekoratív, ugyanakkor tartós is. Farmerokon lehet látni ilyet, meg talán táskákon is. 
Ezen kívül még rengeteg díszítő öltés, csicsa, tisztázó öltés stb. található a gépen, amit tényleg nem igazán használ az ember, vagy legalábbis csak nagy ritkán. De persze, ha nem lenne, biztos pont olyanra vágynánk. :)

A géphez alapból mellékelnek mindenféle talpakat (gomblyukvarró, cipzárvarró stb.). Én külön beszereztem hozzá egy overlock talpat. Amíg nem volt interlockom, addig azt használtam a szélek tisztázására. Praktikus, jól használható, az egyetlen, amire vigyázni kell, hogy hogy vesszük ki alóla az anyagot, hogy a középen futó kis fém bigyót ne törjük le róla. Ha újonnan veszünk hozzá, akkor érdemes vagy univerzálist venni (itt a varrás megkezdése előtt be kell állítani a megfelelő tűpozíciót, nehogy a tű nekiütközzön a talpnak és eltörjön), vagy pedig olyat, ami kifejezetten a gép típusához készül. Ez a drágább megoldás, de valószínűleg mindenféle probléma nélkül fogjuk tudni használni, és talán tartósabb, mint az univerzális. 
Amit megint csak nagyon szeretek ebben a gépben, az az, hogy a pedál mérsékelt lenyomásakor nem kezd el hörögni, mint aki levegő után kapkod, hanem szépen, lassú tempóban lehet vele varrni. Eddig akárhány varrógéphez volt szerencsém, ez mindig problémát jelentett. Köhög, hörög, az ember attól fél, hogy elrontja. Én valahogy sosem tudtam hozzászokni, és megtanulni, hogy mi az a minimum mérték, amivel le kell nyomni a pedált, hogy ne a halálhörgést halljam, hanem varrni kezdjen. Itt ez egyáltalán nem fordul elő, pedállal is, és gombbal is lehet szabályozni a varrás sebességét. Macerás daraboknál, köríveknél felbecsülhetetlen az előnye a sebességváltónak.


a sebességváltó gomb

Egyetlen gyenge pont az alsó anyagtovábbító. Egyszer kikapcsoltam, mert ki ha én nem alapon gombot akartam vele varrni (nem, soha nem varrok gombot géppel, de muszáj volt kipróbálnom), visszakapcsolni viszont már nem sikerült. A szerelőnél landolt a gép, aki elmondta, hogy mivel az alsó anyagtovábbító minden alkatrésze műanyagból van, ezért nem nevezhető túl jó konstrukciónak. Rendbe rakta, és azóta nem kapcsolom ki. Tehát ha valaki viszonylag gyakran iktatná ki az alsó anyagtovábbítót, akkor ne ezt a varrógépet válassza.

A gép alkalmas még ikertűvel varrásra is, bár nem mondhatni, hogy ez a kedvence. Néha újra kell fűzni a cérnát, mert a legnagyobb gondosság ellenére is összegabalyodik a két szál, és onnantól megáll a tudomány. De azért használható ikertűvel is.
Érdekesség, bár sosem használtam, hogy pedál nélkül is lehet varrni a géppel. Ha a pedál nincsen a helyére csatlakoztatva, akkor egy gomb megnyomásával lehet megkezdeni a varrást, és ugyanezt a gombot megnyomva, a gép leáll.


a gombok fentről lefelé:
tűemelő, visszafelé varró, pedál nélkül varró

Amit mindenképp tudok javasolni, bár én annak idején nem így csináltam, de ma már megtenném, hogy mielőtt varrógépet vesztek, előtte kerítsetek lehetőséget arra, hogy kipróbáljátok még ott a boltban. Ha elsőre nem tetszik, vagy valami nagyon idegen rajta, akkor nem biztos, hogy az a jó választás. 

Írok majd az interlockról is, hátha szívesen olvasnátok róla :)

2019. december 1., vasárnap

Old Shatterhand és a kesztyű esete

Aki belemélyedt valaha a Winnetou-történetekbe, annak ismerős lehet Old Shatterhand neve. A fiatalember, aki úgy ment a Vadnyugatra, hogy egy fél könyvtárat elolvasott. Medvenyúzástól az esőcsinálásig gyakorlatilag mindenről volt információja, és persze mindezt elsőre elég jól prezentálta a gyakorlatban is. Szegény Sam Hawkins pedig nem győzött csodálkozni.


Nos, én nagyon szeretek elméletben felkészülni, mielőtt bármi gyakorlati dologba belefogok - legyen az főzés, papírdenevér készítése, vagy épp kesztyűkötés. (A sikeresség egy másik poszt témája lesz, vagy inkább nem...)






Tehát elővettem a szakirodalmat, és nem is csalódtam! Haris Márta tollából született a Kössünk kesztyűt! című könyv, amiben az egykori Barkafonal választékából készült darabok szerepelnek. Meg persze ennél több, hiszen általában a kesztyűkötésről is szól egy igen alapos fejezet! Kezdőknek is nagy segítség lehet. Én ugye, az aranyhal-memóriámmal minden alkalommal az (újra)kezdők közé tartozom.

A másik nagy segítségem Very Pink Knits videója volt. Szuper, követhető útmutatókat készít, az újabbaknál már van választható angol felirat.



A fonal számomra újdonság, egy brüsszeli boltban bukkantam rá, ahol hiába kutattam Malabrigo fonalak után, viszont egy eldugott kosárkában pár ilyet találtam. Hosszas gondolkodás után meggyőztem magam, hogy kiváló lesz, főleg, hogy akciós volt. :)
Érdekesség, hogy a honlap gyapjúprogramot javasol mosáshoz, ám a címkén már csak kézi mosást említ.



A kesztyűnek mintája nincs, a könyvben talált útmutató alapján raktam össze. Ami fontos volt, az a kötéspróba készítése - de ezt úgyis mindenki tudja. Alig több, mint 50 gramm fonalat használtam fel az egy pár kesztyűhoz, így lényegében megmaradt egy gombóc fonalam. Most törhetem a fejem, mihez kezdjek vele. Mivel nagyon szorosan kötök, ezért az ajánlottnál fél számmal nagyobb tűt használtam. A passzéhoz 4-es, a többi részhez pedig 4,5-est.


A végeredmény a fenti képen látható, sajnos a házi fotósom épp betegállományban van, úgyhogy  a kesztyűnek csak használaton kívüli állapotát tudtam megörökíteni.
Még nem tudom, milyen lesz mosás után, most még egy kicsit hosszabbnak érzem a kelleténél. A fonal finom, puha, bár az itteni (belga) időjáráshoz még egy kicsit túl meleg. Úgyhogy az igazi tesztelés majd a magyar télben zajlik majd - remélhetőleg elég hideg lesz hozzá!

2019. október 7., hétfő

Azok a fránya cédulák...


Nem tudom, más hogy van vele, engem mérhetetlenül irritálnak azok a kisregények, amiket a pólók és mindenféle ruhadarabok oldalába varrnak. Van a barátságos megoldás, ami a Decathlonban egyre többször előfordul, hogy a ruhadarab anyagából egy kis falatot belevarrnak az oldalába, és erre applikálják rá a cédulát. Így könnyen megszabadulhat tőle az ember, csak egy nyisszantás, és megszűnt a macera.

A barátságos megoldás 

A barátságtalan megoldás pedig az, amikor egyenest bele a varrásba a cetliket, még egy szaggatott vonalat és egy kis ollót is rányomtatnak, aztán vagdaljunk, ahogy tetszik. Gyakorlatilag mindegy, hogy teszünk, nyisszantunk vagy sem, a cédula vagy a maradéka előbb-utóbb bökni fogja az oldalunkat. 
Éppen ezért úgy döntöttem, hogy meghekkelem a cédulát. 
A kifordított pólót a cetlinél összetűztem, a cetlit kibontottam, a helyét összevarrtam, majd összeoverlockoltam, és ennyi. Volt cetli, nincs cetli. Nyilván nem forradalmi megoldás, biztos mások ezer éve így csinálják, de nekem most esett le, hogy ezt így is lehet.
Biztatásul mondom azoknak, akiknek nincsen varrógépük, hogy szerintem ezt kézzel is meg lehet csinálni. Kicsit több idő csak, és megéri a befektetett energiát.

Előkészítjük a pólót és a célszerszámot

Megfelelő színű cérnát választunk
(mondjuk nekem bármilyen is jó lett volna, kívülről úgysem látszik,
de kivételesen pont volt itthon bordó)

Összevarrjuk, -cikkcakkoljuk vagy overlock öltéssel eldolgozzuk a szélét.

Legyintünk rá: volt már szebb is, de ki látja?!

Szétválasztva.




Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...