2017. február 23., csütörtök

Eladó cserélhető tűvégek

Nem írom oda külön az árakat, minden pár tűvég 1000 forint (+ postaköltség, ha postáznom kell). Budapesten személyesen is át tudom adni.

Ha kérdésed van, vagy szeretnéd valamelyiket, akár itt a blogban kommentben jelezheted,
vagy a gumi.pok68@gmail.com emailcímre írhatsz.

ELKELT 1. fém KnitPro csipketű, vagyis rövidebb a normálnál (kb. 8 cm)

ELKELT 2. fém KnitPro csipketű, vagyis rövidebb a normálnál (kb. 8 cm)



ELKELT 3. fa KnitPro Cubics (négyszögletes) normál hosszúságú tűvég

ELKELT 4. fa KnitPro normál hosszúságú tűvég 

1 db ELKELT 5. fa KnitPro normál hosszúságú tűvég (ebből két pár van)


6. fa KnitPro normál hosszúságú tűvég (4,5 mm)

7 fa KnitPro normál hosszúságú tűvég (5 mm)

8. fa KnitPro rövid (kb. 8 centis) tűvég (6 mm)

9. fa KnitPro rövid (kb. 8 centis) tűvég (6,5 mm)

10. fa KnitPro normál hosszúságú tűvég (6,5 mm)














2017. január 7., szombat

Van az a hideg...


Már két éve is írtam egy bejegyzést, arról, hogy muszáj volt sapkát kötnöm, mert -10 fok volt odakint. Akkor azt gondoltam, hogy ez már farkasordító hideg, de ma azt kell mondjam, hogy ha az farkasordító volt, akkor most minimum egy farkas falka ordít odakint... 
Így aztán megkötve ezt a sapkát, arra jutottam, hogy mivel kishibás is, nem is annyira roggyanós, mint kellene (bár még mosva nem volt), ezért nekem nagyon jó lesz, mert bizony ebben a hidegben én is felveszem, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy jól áll rajtam, de ezt szerencsére kevesen látják.
A színe ennél sokkal szebb, a nyakmelegítők fotóin jól látható a szép zöldség. Itt most valahogy nem jött össze a színhű fotó. Biztos nagyon hideg van ;) 

fonal: Praliné (80% extrafine superwash merino, 20% selyem, 150 m/50 g),
10-es szín
tüvek: 3,25 a passzéhoz, 3,75 a testhez
minta: Vienna by Varga Gabi
(nem nyilvános, de a Barka Bisztró facebook csoportban ingyen elérhető,
vagy megtalálható a Nők Lapja 2013/43-as számában)




2016. december 31., szombat

Nyakmelegítők

Bal oldalon a Szilvi által kötött, jobb oldalon az általam gyártott nyakas :D

Karácsonykor az ember megajándékozza a barátnőjét, nincs ebben semmi különös. Kötős körökben az sem nagy szám, hogy köt neki egy nyakmelegítőt. Én viszont még sosem kötöttem Szilvinek semmi használhatót, mindig csak porfogó amigurumikat meg Tölcséreket kapott tőlem. 
Idén viszont végre teljesen biztos voltam benne, hogy mi legyen a meglepetés. Kutas Ági Dancing Fireflies nyakmelegítője biztos sikernek látszott, főleg, hogy a fonal felől sem voltak kétségeim, hisz mindketten egyetértettünk abban, hogy a Barka (Kacskaringó?) Praliné erdőszínben nagyon is közel áll hozzánk. Ennek tudatában vágtam bele a nagy projektbe, nekifutottam vagy háromszor, de végül el is készült (ellentétben az előző évi próbálkozásokkal, amikor mindig lebeszéltem magam, mert valamiért nem láttam jónak a készülő darabot). 
Elkészült a nyakas, és eljött a nagy nap is, amikor végre átadhattam. Én egy kicsit izgultam, főleg, amikor láttam, hogy a csomag már majdnem fel van bontva, Szilvi csak belekukkantott, szemlátomást rá is jött, hogy mi van benne, de nem bontogatja tovább, csak vár. Oda sem mertem nézni, gondoltam, majd megmondja, ha nemjó/nemtetszik/minekezneki. Inkább elkezdtem bontogatni a sajátomat. Aztán amikor oldalt felnyitottam, és belekukkantottam, akkor jöttem rá, hogy miért állt meg az ő keze is. 
Az én csomagomban egy pontosan ugyanolyan nyakmelegítő volt pontosan ugyanabból a fonalból, pontosan ugyanabból a színből. Különbség csak annyi volt, hogy én több ismétléssel kötöttem, mert tudtam, hogy Szilvi halmozza a nyakasokat, neki jobb a szélesebb. És onnantól már tényleg csak sírtunk a röhögéstől. 
Történt ez úgy, hogy igazán sosem beszéltünk erről a nyakmelegítőről, bár annyit tudtam, hogy Szilvi szerette kötni, ő meg tudta, hogy nekem tetszik.
Az már csak hab a tortán, hogy másnap, amikor találkoztunk, mindketten ebben a nyakmelegítőben pompáztunk, a tetemes szatyorkészletünkből aznapra ugyanazt a szatyrot választottuk, és a cipőnk is ugyanaz, de mondjuk az már régóta... :D

2016. december 5., hétfő

A duplafalú


Az én gyerekem a praktikus holmikat szereti, bár persze ez nem zárja ki azt, hogy jól is nézzenek ki azok a cuccok, és a szín sem mindegy. Pici gyerekként rajongott a sárgáért, főleg ha az párna volt, így sok-sok sárga ikeás párnánk volt akkoriban. Azóta nem vettem észre, hogy valamelyik szín különösebben a szíve csücske lett volna, most volt az  első alkalom, hogy kiderült, a petrol és a piros kombinációja nagyon is közel áll hozzá. Így amikor ezt a nyakmelegítőt kitaláltam neki, egyértelmű volt, hogy ez a két szín mindenképp kell hozzá. A szürke pedig megmaradt valamelyik projektből, így aztán raktam bele azt is. Dupla fala miatt jó meleg, a fazon pedig roppant egyszerű és praktikus, nem kell vele bíbelődni, nincs tekerészés, igazgatás, egyből melegít. 

Eredetileg egyébként szimpla, de jó magas nyakmelegítőt akartam kötni, de amikor elkezdtem csíkozni, és rájöttem, hogy azt a sok szálat valahogy majd el is kéne varrni, úgy döntöttem, hogy inkább eltakarom, és dupla nyakast csinálok. ;)

A nyakmelegítőről a részletek itt találhatók.




2016. november 30., szerda

II. Tölcsér


Kreatívság szempontjából nem jó év ez (már a tavalyi sem volt az). Minden lassan megy, bizonytalanul, nehezen kezdek neki új dolgoknak, bár a fejem tele van ötletekkel, mégis a halogató taktikát választom inkább, így aztán soha semmi nem valósul meg a jobbnál jobb gondolatokból. Jó lenne lassan visszatérni a régi kerékvágásba, mert így csak megy az idő, én meg csak nézek ki a fejemből, a fonalboltnyi fonallal semmi nem történik, és van egy kazal megvarrni való anyagom is.


No, de II. Tölcsér* (© Zsangyal és Tamás) legalább elkészült, még ha jó hosszú idő alatt is. Sokat nyűglődtem vele, macerás volt. Amikor például készen lettek a lábai, kiderült, hogy az egyik egy szemmel vastagabb, mint a másik (gyerek: persze, mert arra jobban gyúrt). Akkor kezdhettem elölről. A feje púpos lett, hiába horgoltam újra azt a részt, így most nagyjából úgy néz ki, mint akit jól fejbe kólintottak – pedig istenbizony nem bántottam. Hiába, no, nem megy ez most úgy, ahogy szeretném.
Amúgy  ha valaki ilyen madarat horgolna, nagyon készüljön fel a macerára, mert ahogy készül, úgy lesz egyre hisztisebb. Nem csak a készítő, a madár is. Alig lehetett összerakni, annyira ideges volt, hogy mikor mászkálhat már (először repülni akart, de mondtam neki, hogy ekkora dundi testet ilyen pici szárnyakkal megmozdítani is lehetetlenség, nemhogy felreptetni). Aztán amikor helyére került a szeme, állandóan csak forgatta, dumált, hogy csináljam már, így sosem lesz kész, miért vagyok ilyen lassú. Enni nem lehetett mellette, mert mindenbe beleütötte volna a csőrét. A pattogatott kukoricát különösen szerette, de ettől nagyon kell óvni, mert bármennyit meg tudna enni, és attól csak dagad a test, mint tudjuk.
Szóval minden kellemetlenségre fel kell készülni egy ilyen madár készítésekor, és csak remélni tudom, hogy az új helyén jól viselkedik.
Ha mégis valaki van olyan bátor, hogy belevágna a madárgyártásba, a mintát itt találja.


* Az egyes számú Tölcsér Zsangyaléknál lakik, és nem én készítettem.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...