2017. november 22., szerda

Nuvem


Nem tudom, van-e a ravelryn még egy kendő, amit ennyien megkötöttek; ahogy nézem, már 5200-nál jár az elkészült darabok száma. Régóta terveztem én is, de mindig azt gondoltam, hogy ehhez valami különleges monotóniatűrés kell, ami nekem egyáltalán nincs. Ezért sem kötök/horgolok például takarót,  mert majdnem biztos vagyok benne, hogy sosem lenne kész. Éppen ezért lepett meg, hogy teljesen simán, készült el ez a kendő, ami méretét tekintve sem aprócska, és az elkészítés is négy hetet vett igénybe. De ahhoz képest, hogy a mintában a legbonyolultabb művelet a szaporítás, csak a végén kezdtem unni, bár akkor már inkább türelmetlenség volt bennem, hogy legyen már vége, de amúgy egész tisztességesen végigcsináltam négy héten át minden este. Nem bántam meg, igazából tetszik, bár magamnak nem  hiszem, hogy megkötném, mi a bánatot csinálnék egy ilyennel. Így ez is az anyukánké lett, aki boldogan burkolózott bele, alig látszott ki belőle :). 

Annál is inkább szerettem volna megkötni, mert kíváncsi voltam a mintájára, a pifben sokszor előjött felajánlásként, mindenki nagyon szerette, de az elkészült darabok időnként csalódást okoztak. Most már tudom, hogy az pl. nagyon nem mindegy, hogy a szaporítások hogy készülnek, és bár én másképp csinálnám, a tervező által leírt módszer teljesen korrekt, a szaporítás technikáján nem indokolt változtatni. Ha valaki azt követi, és persze szívét-lelkét beleköti, a végeredmény nem lehet problémás, az biztos.

A fodorral kicsit bajban voltam, kössem-ne kössem, de aztán végül mégis rákerült, ott viszont változtattam a szaporítás módján, simán ráhajtásokkal szaporítottam minden szem után. Nekem így jobban tetszik.

Tehát elkészült, ilyen is volt, nem fognék neki holnap egy ilyennek, de azért nem zárom ki, hogy valamikor a jövőben, ha olyan fonalra találok, amiről nagyon el tudom képzelni, hogy Nuvem lesz, belevágok egy másikba :)





2017. november 3., péntek

Koprodukciós párnák

(Zsuzsi)


Luca széke semmi ahhoz képest, milyen hosszúra tud nyúlni nálam egy egyszerű darab elkészítése is. Az internet tanúsága szerint több, mint két éve kezdtem el horgolni a blokkokat. Lassú munkához, ugye...
Lényeg, hogy elkészültek, és Eszter nagyon ügyesen meg is varrta a párnahuzatok hátát, Szilvi pedig a gombokkal járult hozzá a projekthez. Itt is ezer köszönet nekik! Az ihletet Annás pöttyös blokkja  és Mrs. Yarnart párnái adták.


A blokkok Drops Safranból készültek (06, 07, 09, 23, 31), a hátlap meg egy sosem használt farmernadrágból.
Nagyon fontos eleme a párnának A Zseb. Ebben olyan fontos dolgok kaphatnak helyet, mint például kötött egérkék. Vagy távirányító, ha nem akarjuk, hogy bárki csatornát váltson, miközben tévét nézünk. Ha mégis átkapcsolna, akkor pedig belebújtathatjuk a kezünket, és vitapartnerünket a párna erejével győzhetjük meg igazunkról.


Belülre 35x35 cm-es párnák kerülnek, ilyenek.

Köszönöm Eszternek, hogy készre varrta őket, nélküle még mindig a fiókban aludnának!


2017. július 11., kedd

Egy kis fonal, egy kis papír

(Zsuzsi)

Elsőként a fonalas munkákat mutatnám, a Körtenyulat és BoxyJetit.
Körtenyúl Tamás kolleganőjének készült, pontosabban nemrég született kislányának. Használatba vételéről fényképes bizonyítékot kaptunk, amit ezúton is köszönünk!
Hogy a nyúl mintája honnan van, arra nem emlékszem, időnként felbukkan a Facebookon. Amint találkozom vele, pótolom!

A forma és a szín alapján a név adott volt

Thanks for the photo M.! It's perfect!

Boxy Jeti eredetileg Boxy Bear, de ezekkel a színekkel nem lehet medve. Kizárt. Sajnos biztonsági orrom nem volt, a hímzést pedig elvetettem, nem volt szívem összeszurkálni szegény jeti orrát. (És nem akartam elrontani az összképet, ezt csak halkan teszem hozzá.)
A Boxyk számomra új technikával készülnek, a hátsó (alsó) lábakat menet közben horgolja hozzá a testhez, nem kell trükközni az utólagos varrással. Nekem ez nagyon bejött!

Orr nélkül is kiváló a szaglása


Másik művemmel egy kicsit nagyobb fába vágtam a fejszémet. Jó néhány hónapja csatlakoztam a Pay it Forward játékhoz, de csak áprilisban mertem ténylegesen beszállni. Ella horgolt párnahuzatára csaptam le, én pedig papírkivágással készült képet ajánlottam fel, amit Timi el is vitt. A visszajelzések alapján mindhárom fél maximálisan elégedett! :)


Az Ella készítette párnahuzat

Álomőrző baglyok*

A komoly tekintetű*

A nagyobbik bagoly megizzasztott a munka során, többször álltam neki, mire végre elégedett voltam az eredménnyel.


* A mintákat a www.paperpandacuts.co.uk oldalon vásároltam.


2017. január 7., szombat

Van az a hideg...


Már két éve is írtam egy bejegyzést, arról, hogy muszáj volt sapkát kötnöm, mert -10 fok volt odakint. Akkor azt gondoltam, hogy ez már farkasordító hideg, de ma azt kell mondjam, hogy ha az farkasordító volt, akkor most minimum egy farkas falka ordít odakint... 
Így aztán megkötve ezt a sapkát, arra jutottam, hogy mivel kishibás is, nem is annyira roggyanós, mint kellene (bár még mosva nem volt), ezért nekem nagyon jó lesz, mert bizony ebben a hidegben én is felveszem, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy jól áll rajtam, de ezt szerencsére kevesen látják.
A színe ennél sokkal szebb, a nyakmelegítők fotóin jól látható a szép zöldség. Itt most valahogy nem jött össze a színhű fotó. Biztos nagyon hideg van ;) 

fonal: Praliné (80% extrafine superwash merino, 20% selyem, 150 m/50 g),
10-es szín
tüvek: 3,25 a passzéhoz, 3,75 a testhez
minta: Vienna by Varga Gabi
(nem nyilvános, de a Barka Bisztró facebook csoportban ingyen elérhető,
vagy megtalálható a Nők Lapja 2013/43-as számában)




2016. december 31., szombat

Nyakmelegítők

Bal oldalon a Szilvi által kötött, jobb oldalon az általam gyártott nyakas :D

Karácsonykor az ember megajándékozza a barátnőjét, nincs ebben semmi különös. Kötős körökben az sem nagy szám, hogy köt neki egy nyakmelegítőt. Én viszont még sosem kötöttem Szilvinek semmi használhatót, mindig csak porfogó amigurumikat meg Tölcséreket kapott tőlem. 
Idén viszont végre teljesen biztos voltam benne, hogy mi legyen a meglepetés. Kutas Ági Dancing Fireflies nyakmelegítője biztos sikernek látszott, főleg, hogy a fonal felől sem voltak kétségeim, hisz mindketten egyetértettünk abban, hogy a Barka (Kacskaringó?) Praliné erdőszínben nagyon is közel áll hozzánk. Ennek tudatában vágtam bele a nagy projektbe, nekifutottam vagy háromszor, de végül el is készült (ellentétben az előző évi próbálkozásokkal, amikor mindig lebeszéltem magam, mert valamiért nem láttam jónak a készülő darabot). 
Elkészült a nyakas, és eljött a nagy nap is, amikor végre átadhattam. Én egy kicsit izgultam, főleg, amikor láttam, hogy a csomag már majdnem fel van bontva, Szilvi csak belekukkantott, szemlátomást rá is jött, hogy mi van benne, de nem bontogatja tovább, csak vár. Oda sem mertem nézni, gondoltam, majd megmondja, ha nemjó/nemtetszik/minekezneki. Inkább elkezdtem bontogatni a sajátomat. Aztán amikor oldalt felnyitottam, és belekukkantottam, akkor jöttem rá, hogy miért állt meg az ő keze is. 
Az én csomagomban egy pontosan ugyanolyan nyakmelegítő volt pontosan ugyanabból a fonalból, pontosan ugyanabból a színből. Különbség csak annyi volt, hogy én több ismétléssel kötöttem, mert tudtam, hogy Szilvi halmozza a nyakasokat, neki jobb a szélesebb. És onnantól már tényleg csak sírtunk a röhögéstől. 
Történt ez úgy, hogy igazán sosem beszéltünk erről a nyakmelegítőről, bár annyit tudtam, hogy Szilvi szerette kötni, ő meg tudta, hogy nekem tetszik.
Az már csak hab a tortán, hogy másnap, amikor találkoztunk, mindketten ebben a nyakmelegítőben pompáztunk, a tetemes szatyorkészletünkből aznapra ugyanazt a szatyrot választottuk, és a cipőnk is ugyanaz, de mondjuk az már régóta... :D

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...