2010. október 28., csütörtök

Motringolló


Maximálisan egyetértek Erika felháborodásával, irdatlan tahóság ilyet csinálni, még akkor is, ha jogkövetkezményei valószínűleg nem lesznek a dolognak. És az az igazság, hogy jöhet itt tévé ügyvédje, tehetünk a képre vízjelet, feliratot – csak akkor nem lopják el, ha nincsenek. Mert ugye, ami nálunk mozdítható, azt el is mozdítják. A hozzászólásokban többnyire leírták azt, amit én is gondolok, most egy másik oldaláról szeretnék írni ennek a dolognak. A motringollóról. Mindig felháborít, hogy nem tud az ember úgy elolvasni egy könyvet vagy egy újságot, hogy ne találna benne helyesírási hibát. Még neves kiadók könyveiben is találok olyan hibákat, amik nyilvánvalóan nem nyomdahibák, hanem a korrektor(ok) figyelmetlenségéből adódnak. Biztos, hogy én sem írok hibátlanul, de legalább nem újságírok. De aki újságír, az nem érzi a felelősségét? Ebben sem...
Nem a magyar nyelvet kell megvédeni, ahogyan melldöngetős mélymagyarok szajkózzák – hiszen a nyelv mindig változik, alakul, akár tetszik nekünk, akár nem –, hanem a helyesírásunkat. És ennek egyik módja, hogy az újságokban ne hemzsegjenek a helyesírási hibák. És persze az oktatás és a szülők ugyanúgy felelősek. Hogy a gyerekek, akik az interneten lógva nőnek fel, tisztában legyenek olyan evidenciákkal, hogy a főneveket nem írjuk nagy kezdőbetűvel, hogy a magyar nyelvben a kezdő idézőjel alul van, és még lehetne sorolni azokat a dolgokat, amiket általános iskola alsó tagozatában kellene megtanulni mindenkinek, és utána élethosszig tudni. Jóbban, rosszban.

2010. október 26., kedd

Úti jelentés


Be kell vallanom töredelmesen, hogy sohasem vonzott az ókori kultúra. Nekem abszolút megfoghatatlan, borzasztó régi és mindig az volt az érzésem, hogy tán igaz se' volt. Most viszont, hogy néhány napot Athénban töltöttünk, gyökeresen megváltozott a véleményem. Köszönhető ez Zsarnóczay Claudiának is, aki idegenvezetőnk és mesemondónk volt ez alatt a pár nap alatt, és aki úgy fújta a görög mitológiát, történelmet, mintha könyvből olvasná. Három egész napos kirándulásból kettőn vettünk részt: természetesen megnéztük az Akropoliszt, a Poszeidón templomot a Szunion foknál – ahol sajnos a naplementét nem tudtuk megvárni, pedig gyönyörű lehet – és másnap Delphoiban voltunk. Lenyűgözőek az ókori görögök által alkotott épületeknek még a maradványai is. Nagyon megérinti az embert, hogy ugyanazokon a köveken lépked, ahol annak idején Periklész, Homérosz, Szophoklész és még sorohatnám a nagy neveket. Tiszteletre méltó a tudásuk, ismereteik az optikáról, a statikáról fantasztikus. Aki teheti, menjen el, nézze meg. Addig is néhány fénykép...
Mükénét és a Korinthoszi csatornát most kihagytuk, helyette bolhapiacot, bazárt jártunk – mert ha már ott vagyunk, azt is kell egy kicsit.
Közben persze kötöttem is, de az majd egy másik bejegyzés lesz.

2010. október 24., vasárnap

Újabb gombák meg a többi

Ismét elmaradást pótolok: a saját kirándulós-gombás képeket mutatnám meg a kíváncsiaknak.
Ide kattintva megnézhető a galéria:




Emlékezetes volt augusztusi zempléni kirándulásunk, ahol ilyen bizarr színű csigát fényképeztünk. De micsoda előnyös színű gombán! Jól kiemeli a szeme színét! :)


A mai és tegnapi napom szorgos volt, pótoltam a vasalási elmaradást, és termeltem egy kis vasalnivalót :) , ma ebédre pedig egy teljesen felforgatott rakott kelt készítettem, és sütöttem sütit, ami nálam elég ritka. Nem mintha nem szeretném a sütiket - lepillantva bohókás idomaimra, nem tudnám cáfolni édességmániámat. Csak éppen minimális a helyem, ahol elő tudok készülni. De ez legalább találékonyságra kényszerít. :) Már nagyon várom, hogy megvegyük a hiányzó két polcot, és akkor a grillsütő helye felszabadul - főleg akkor, ha Tamást is rá tudom venni, hogy elrakja használat után a gépet.

A jövő hét ígérete enyhe gyomorgörccsel tölt el. Határidős munkát kell befejeznem. Reális esélyem van rá, hogy elkészüljek, ami pedig ritkaság, mert szeretem a magas adrenalinszintet! :D


Ezt a kis csúnyaságot kell rendbe tennem.
A lapjai már rendben vannak.

És a másik borzadály :)


És ha minden igaz, a péntek délután megint sportos-kreatív lesz, GumiPók ma visszaérkezik jól megérdemelt szabadságáról! Rettegj, ízlésficam, jövünk! :)
Kötésben most nem jeleskedek, Ahama zongorakesztyűjének álltam neki, gondolván, jó lesz az, mikor hajnalban rollerezek dolgozni. De valahogy nem jön össze. Ma ismét nekifogok, ma jónak tűnik a csillagok állása. Így délután fél háromkor is. Nem bonyolult darab, csak a zoknikötőtűk kifognak rajtam. De majd ma!!!
(Igazából a kínálkozó kötős-horgolós lehetőségek közül nehezen tudtam választani.)

Hordosv horgolós ajánlatai közül is elkészítettem egyet, már csak a szálakat kell eldolgozni, és meg tudom mutatni azt is.

2010. október 19., kedd

Gombát tessék!

Ne a lófejű csajra gondoljatok a tévéreklámból, igazi erdei gombákról van szó. A vértesbeli kiránduláson fényképeztem őket, és tényleg döbbenet, hogy mennyiféle nő az erdőben egy esős időszak után. Leszedni, megenni nem mertük őket, hiszen egy nagyszerű bloggal szegényebb lenne a világ. :) A képre kattintva megnézhetitek a többit is.

2010. október 17., vasárnap

Ahonnan indultunk...

Illetve folytattuk, mert már régebben is bütyköltünk mindenfélét, ezt majd nemsokára összeszedjük, és egy külön bejegyzésben megtekinthető lesz. Már amennyiben nem SPACE-t nyomok az egér gombja helyett a notebookon. :)

Tehát nyár közepe volt már, mikor ráleltem a Barka Kötősulira, és ott a Vénuszra, Ercsu remekére. Valamiért egyből GumiPókra asszociáltam (aki, mint már kiderült az egyik előző bejegyzésből, a testvérem). Úgyis közelgett a születésnapja, ez igazi meglepetés lenne, gondoltam. (végül nem az lett, de pótoltam!) Indult a fonalkeresgélés, és végül kikötöttem az 1001fonal oldalán.
Innentől már közösen választottunk fonalat, és végül ez lett. Persze meglepett, mikor kézbe vettem az 50 grammnyi fonalat, kiderült, hogy színátmenetes is, ami a fényképen nem látszott.


Sokat tipródtam a kötés elején, Ahamát nyaggattam tanácsért, aki nagyon készségesen válaszolt minden apró kérdésemre. Így végül el is készült, és bár hibát hibára halmoztam, látszik rajta a gyakorlatlanságom, de büszke vagyok rá nagyon!


Itt a színek tetszenek nagyon...



...meg itt is...



Itt pedig látszik a blokkoláskor kialakult forma :)

Utólag is szeretném megköszönni azoknak, akik nélkül a stóla nem jöhetett volna létre: Ercsu, Ahama, Barkáék, és a főnököm, aki nem nehezményezte, hogy ebédidőben kötök. :D (És a producernek, aki majd pénzt ad a megfilmesítéshez. :) )

Utólagos tudósítás

Többfelé jártunk, csak a lustaságom és a munkatenger megakadályozott abban, hogy felrakjam a képeket.

Vácrátótra mentünk október első hétvégéjén, ahol az arborétumban mindenféle házi készítésű bio-öko-natúr termékek vására zajlott. Odafelé (is) a Megyeri hídon mentünk keresztül, amit én először láttam, és lehidaltam tőle :)


Megyeri hídon

A vásáron tönkölyös pogácsát, kellő mennyiségű csokit vettünk magunkhoz, meg természetesen sajtot. Láttunk még étvágygerjesztő gombákat, rengeteg mézet, mindenféle „disznóságokat”. Az egyik standnál kenyérlángost árultak (bár nyitáskor még épphogy kelt a tészta), igazán „autentikus” volt a hangulat: a négy huszonéves igen cifrán káromkodott, abszolút figyelmen kívül hagyva, hogy 1. mindenki 1-2-3-sok gyerekkel érkezik, 2. nem szívesen tömöm a pénztárcáját annak, aki nem tud viselkedni. Bár ez lehet, hogy csak hármunk véleménye volt.
Az arborétumban mindenesetre kellemes sétát lehet tenni, bár vannak elhanyagoltabb részei is. Kedvcsinálónak néhány villanás (katt a képre)


Amerikai kányabangita

A kányabangita nagyon érdekes termést hoz, olyan, mintha koktélcseresznyét lehetne szüretelni róla. Sajnos a képek nem sikerültek, ezen konkrétan csipkebogyóra emlékeztetnek a bogyók.

Múlt hét végén a Vértesben jártunk, Szárliget és Tatabánya között tértünk le az erdőbe. 2008. szeptember 20-án jártam itt legutóbb a párommal, második közös kirándulásunkon, ahol még csak kirándulásra társultunk. :) 15 km-es túra lett most is a vége, mert persze most sem figyeltük kellőképpen a jelzéseket, és most is eltévedtünk, mint két éve. De megérte, mert rengeteg gombafényképet készítettünk, és persze égett a zsír – hogy a fitneszgurut idézzem. :) Bár én valamit rosszul csinálok, mert a mérleg egyre többet mutat, nem kevesebbet.
Visszatérve a túrára: Vitányvár volt az egyik pont, ahová felkúsztunk, illetve a Körtvélyesi temető, ami az erdőben bújik meg csendesen.

És hogy ez a hétvége se maradjon program nélkül: a Néprajzi Múzeumban még látható (M)ilyenek a finnek? kiállításon voltunk. Valami oknál fogva tizenéves korom óta vonzanak az északi országok, bár Krakkón túl még egyszer sem jártam. Tamás viszont élt nagyjából másfél évet Finnországban, így sok tárgy, ami a kiállításon látható, már ismerős volt nekem az elbeszéléseiből. Hát mit mondjak? Még nagyon-nagyon sok dolog belefért volna a kiállításba, de így sem veszített a vonzerejéből az ország és az ott élők.

2010. október 16., szombat

Titok

Azért volt titok, mert Zsangyalnak kötöttem ajándékba – csak úgy.
Barkáéknál még valamikor szeptemberben megvásároltam Benke Erika Magnólia kendőjének leírását és a hozzávaló Mandarin fonalat Körte árnyalatban – ahogy az írva vagyon. Gondoltam, februárra, Zsangyal névnapjára csak elkészül. (!) Amikor a leírást elolvastam, némiképp beijedtem: hogy a bánatban fogom én ezt egyáltalán elkezdeni?? Soha életemben nem köttem ilyet (mást se nagyon, kivéve hordhatatlan pulóvereket :). Némi kutatómunka, sok kezdés–bontás–újrakezdés után nagy nehezen csak összejött a dolog, és sikerült elkezdeni. Aztán nem tudtam abbahagyni :). Egyszerűen az a buta kendő egyfolytában nyaggatott, piszkált, hogy csináljam már, csináljam már, így végül nem egészen egy hét alatt elkészültem vele. Persze ebben volt két nap a Balatonon, esős idővel, ami – mint tudjuk – ideális a kötéshez. Este 11-kor végeztem a leláncolással, kiterítettem a konyhaasztalra és csak ültem fölötte, tapogattam, nézegettem, otthagytam, visszamentem hozzá... Aztán blokkolás, nézegetés, otthagyás, visszamenés, így ment ez egészen addig, amíg végre tegnap túladtam rajta, most már Zsangyal örülhet neki (tapogatás, nézegetés stb. :), én meg a képeket nézegetem, amiket csináltam róla. (Bármelyik képre kattintva Te is megnézheted őket.) Valahogy olyan volt ezt a kendőt kötni, mint egy nagyon jó és izgalmas könyvet olvasni: az ember nagyon várja már a végét, igazából talán már ki is találta, hogy mi fog történni az utolsó oldalakon, legszívesebben előre lapozna, de mégis késlelteti a végkifejletet, leteszi a könyvet, újra elkezdi olvasni, leteszi, olvassa, míg végül, amikor elérkezik az utolsó oldalhoz, nagyon örül neki, hogy elolvasta, mégis valami megmagyarázhatatlan üresség, valami hiányérzet támad benne, hogy valami jó megint véget ért.
Hát ilyen volt ez, és persze az embernek még közben mindenféle szentimentális gondolatai is támadnak, hogy milyen jó, hogy van testvére, meg milyen jó, hogy a testvére olyan, amilyen... De ezek olyan közhelyesek... :)
Ilyen lett:

Persze közben készül az Auróra kendő is. :)

2010. október 11., hétfő

Elkészült

Íme a kész stóla. Valószínűleg a fonal nem igazán ilyen csipkeszerű stóla kötéséhez való, de azért szépen kiadja a mintát, csak ahol a végeken a blokkolás után hegyesnek kellene lennie, ott nekem hullámos lett. Ahhoz képest, hogy ez az első ilyen munkám, szerintem jól sikerült és sokat tanultam belőle.


A fonalat körülbelül 3 éve vettem, azóta várt szegény a sorsára. Paraméterei: Coats Florida; 50% pamut, 50% akril; 50g/150 m; 26 szem x 32 sor = 10 cm x 10 cm.
A közepén az előző bejegyzésben leírt összedolgozásra még mindig büszke vagyok, bár néhol elvétettem az öltést, megcsavarodott a varrott szem, de azért szerintem szép. Elsőre!? :)


A következő darab a kötősuli Auróra kendője lesz. Ilyet sem csináltam még soha, úgyhogy nagyon szeretnék már nekikezdeni. Zsangyallal lilás árnyalatú fonalat választottunk hozzá, hogy passzoljon Anyuka padlizsánszín kabátjához.

2010. október 3., vasárnap

Stóla

Barkáék oldalán kötősüli indult, és a 7. lecke egy stóla volt. Az enyém ma készült el, de van egy kis különbség az ottani leíráshoz képest. Én nem úgy dolgoztam össze a két felet, ahogyan Ahama a 8. leckében leírja, hanem úgynevezett kötést utánzó öltéssel. Ez azt jelenti, hogy a két oldalt varrótűvel úgy varrjuk össze, hogy kötött szemeket képezünk:


Ezt az összeállítási módot Hanna Jaacks A tökéletes kötés iskolája (Minerva, 1994) című könyvében találtam, és szerintem sokkal jobb, mintha egyszerűen leláncolnánk a szemeket, hiszen gyakorlatilag belesimul a munkába, nem látszik és nem is tapintható, ráadásul nem lehet túl szorosra vagy túl lazára csinálni, elég könnyű ellenőrizni a feszességet. Eleinte nem volt egyszerű a dolog, de a végére már elég jól belejöttem. Nekem nagyon tetszik. A kész munkát még nem tudom megmutatni, mert blokkolás alatt van, és a kilógó szálakat is el kell még dolgoznom, de nem maradok adós vele, ígérem.

2010. október 2., szombat

Csigák

Amint ígértem, megérkeztek a csigák. Az eredeti, illetve a minta a Tilda-könyvből való. Igazából még mindig nincsenek teljesen készen. Az egyiknek még szemet kell varrnom. Gondolkodunk azon, hogy mivel egy fiú- és egy lánycsigáról van szó, egy nyakkendő és egy gyöngysor még kell kiegészítőnek. :) Na de lássuk a portrékat:



Nem jöttünk rá, a leírásban vagy pedig kivitelezésben van-e a hiba, de a csigák nem állnak meg a lábukon :D. Vagy tudnak az oldalukon kúszni. :) A képen éppen néhány eperpalántának támaszkodnak, illetve egymásnak.
A testek egy IKEÁs anyagból készültek, a házak anyaga a Meseboltból származik. Tömőanyagként egy vatelinszerű anyagot használtunk, pontos nevét kiderítem majd. Tekercsben kapható, mint a vatelin, viszont kevésbé sűrű, és legfőképpen téphető. Budapesten, a József körúton lévő Aranytű boltból származik (régen legalábbis így hívták). A szem pedig egyszerű osztott hímzőfonal.

Igyekszem

GumiPók felszólított, írjak már bejegyzést, különben eltűnünk a süllyesztőben. A zuhanást nem bírnám ki, csak még nincsenek fényképek a csütörtök délután elkészült csigákról. Kis türelmet kérek mindenkitől, óriási leleplezés valószínűleg ma délután vagy az esti órákban!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...