2014. szeptember 18., csütörtök

Egymásnak kötöttünk


Először azt mutatom, amit én kaptam. Volt alkalom is rá, de leginkább azért, mert egyszercsak Szilvinek eszébe jutott, hogy inkább másnak kötne, mint magának. Kérdezte, kössön-e nekem valamit. Még szép, hogy kössön! Természetesen nyakast. A mintát rábíztam, ha már másnak köt, legalább olyat kössön, amit ő is szeret. Így esett a választás az abroszra, ami hiába tetszik nekem, nagy valószínűséggel a következő ötéves tervben nem lesz benne. Már csak a fonal volt a kérdés, sokat nyűglődtünk rajta, és végül szintén Szilvi javaslatára lett a zöld Drops Lace (ami nagyon a szívem csücske, mióta láttam belőle egy kendőt) és a Malabrigo Yarn Silkpaca Frank ochre színe. Kicsit ugyan fáztam ettől a párosítástól, de közben azt is tudtam, hogy nem vagyok én eléggé bevállalós a színek terén, így hát gondoltam, lesz, ami lesz, meglátjuk. A végeredmény gyönyörűséges, és nem azért mondom, de nem csak Margitnak áll jól. ;)
Körülbelül három helyen köszöntem már meg, plusz egyszer személyesen is, de azért itt is köszönöm szépen. Becses darabja lesz a gyűjteményemnek :)




részletek a ravon
Katival pedig folyamatos csereberében vagyunk. Én ilyen szépségeket kaptam tőle:




A kérése pedig egy Batad volt, amit könnyedén teljesíthetőnek is véltem, de végül több, mint egy hónap ment rá az elkészítésre. Nem lett volna vele semmi baj, ha a kötéspróba sorszáma megegyezik a megadottal. De nem egyezett meg, ezért több rövidsoros ismétlést kellett kötnöm, mint az előírt. Így végül majd' 400 szemmel fejeztem be, és meg kell mondjam őszintén, akkor már sokat gondoltam Stephen West anyukájára.
Kati kérése volt, hogy a lyukak ne látsszanak rajta, neki az nem tetszett, úgyhogy ezt is meg kellett oldanom, és talán sikerült is egész korrektül. Végül elkészült, izgalmas feladat volt, sokat is tanultam belőle. A fonalat Kati választotta Ninától, és az előzetes próbák alapján azt kell mondjam, telitalálat volt :)





2014. szeptember 10., szerda

Pettyek és pikók


Már régóta várt a sorára ez a szép Bilumfonal, még akkor vettem, amikor a Barka a Molnár utcában volt. Azóta nem tudtam, mit is csináljak vele, ráadásul mindössze 330 méter, ami azért nagyjából mindenre kevés. Így hát elkezdtem keresgélni, mivel is lehetne összepárosítani, és amikor megkötöttem a pettyes mintadarabot, akkor már tudtam, hogy ez így lesz jó. Szóval jól elhatároztam, hogy lesz nekem ilyen nyakmelegítőm és kesztyűm, és tervemet meg is osztottam Szilvivel, aki kb. születése óta köt, és mindent tud a kötésről, és amit nem tud, az nincs is - vagy majdnem nincs. És bár ő számtalan veszélyre és buktatóra hívta fel a figyelmem, olyannyira, hogy majdnem el is ment a kedvem az egésztől, mégis köszönöm neki, mert még most is bajlódhatnék vele. De aztán megerősítettem az önbizalmam, és úgy döntöttem, hogy nem lehet, hogy én ilyet ne tudjak, úgyhogy bele is vágtam. A dologban az a huncutság, hogy én akármilyen lazán kötök, a minta mindenképpen összehúzta a munkát, úgyhogy végül egész fura tűméretekkel dolgoztam. A kesztyű csuklóján a visszahajtott pikós rész 2,75-ös tűvel készült, utána a minta 3,5-essel, majd a szürke rész hármassal, a keskeny mintasáv megint 3,5-essel, és végül az ujjaknál a pikós rész 3-as tűvel. Így nagyjából állandó a szemek szélessége, vagyis nem kapta össze a minta a kesztyűt, és mindenhol elég rugalmas maradt. A csuklónál provisional cast onnal kezdtem, utána kötöttem 7 sort simán, majd a következő sorban 1 ráhajtás, 2 szemet simán összeköt ismétlődött a sor végéig, majd újabb 7 sor következett. A következő sorban a provisional cast on szemeit és az élő szemeket szépen egyenként összekötögettem, így lettek pikók a ráhajtásos sorból. Az ujjaknál ugyanezt csináltam, de nem összekötöttem a szemeket, hanem leláncoltam a szélét, visszahajtottam és szépen odavarrtam a visszáján. Így nem lett nagyon vaskos a leláncolt rész, a színén alig is látszik, hogy belül oda van varrva.


Mindenféle részlet a ravon.

Féltem egy kicsit a provisional cast ontól is, hiszen itt körben kell kötni, és én általában a waste yarnos megoldást szoktam használni, de nem körben. Itt viszont teljesen belebonyolódtam a dologba, de eszembe jutott, hogy Eszter valamelyik tesztkötésénél csináltam már horgolt láncszemest, ahol a szemeket eleve rá kellett pakolni a kötőtűre, úgyhogy végül ez a videó volt segítségemre.
Egyébként soha nem szerettem a horgolt láncszemes provisional cast ont, mert a kötőtűre rakosgatós változatot nem ismertem, és viszont sosem tudtam, hogy a láncszemsorban hova is kellene böknöm, hogy a végén simán le lehessen bontani. Ma már tudom, hogy abba az ívbe kell bökni, ami a láncszem készítésekor nem felénk fordul. Vagyis nem a láncszem tetejébe, hanem a hátsó pukliba. De úgy látom, a módszer olyannyira elavult, hogy most hirtelen nem is találtam hozzá videót. Úgyhogy ezt talán felejtsük is el ;). 

És a kesztyű után jöhet a nyakmelegítő is – hamarosan. De előtte lesz még egy kis ilyen, meg egy kis ilyen, meg ilyen is. Aztán lehet, hogy mindezek közben megkötöm a nyakast is, csak hogy ne unatkozzak. ;)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...