2019. szeptember 5., csütörtök

Copy + paste

Nem teljesen másolat, de mégis.


Eszter már meghorgolta egyszer ezt a kendőt, ugyanebből a fonalból, nagyjából ugyanebben a méretben. Én most újráztam, és eredményes fonalfaló projektet követtem el. Évek óta várakozó gombolyagokat, valamint egy visszabontott kísérlet darabkáit horgoltam bele. (Kiváló alkalom volt a száleldolgozást és a toldást gyakorolni, meg úgy egyáltalán: magát a horgolást.)

Eddig is tudtam, hogy a legegyszerűbb dolgokon is tudok problémázni, így ez a kendő is elég nyögvenyelősen ment: többször lebontottam, újrakezdtem, kicsit visszabontottam, hezitáltam, pihentettem, újra elővettem.
Pedig végtelenül egyszerű a minta, még én is képes voltam megjegyezni, ami elég nagy szó, mert általában legalább annyi energiát fektetek a mintaleírás testreszabására, mint amennyit a tényleges elkészítésbe. Ráadásul valamilyen oknál fogva csak rajzból, vagy angol nyelvű leírásból tudok horgolni, még nem jöttem rá, miért.


Eszterrel többször konzultáltunk* telefonon, emailben, chaten és személyesen, miközben böködtem a kendőt, ám még így sem sikerült rájönnünk, hogy miért néznek ki máshogy a szemek, mint az oktatóvideókban, vagy mint ahogy ő készíti. De nem baj, egy kis titokzatosság sosem árt.



* Ezúton is köszönöm neki a sok-sok segítséget és bátorítást.

2019. május 5., vasárnap

ökozsákok

Előbb vagy utóbb mindenkit utolér a környezettudatosság -- remélhetőleg. Így lett ez velem is. A szelektív hulladékgyűjtés nem újdonság, régóta műveljük, textilszatyrokat is régóta használunk, már a blog indítása után nem sokkal is mutattuk, hogy sok ilyet varrtunk, valamint jelentős gyűjteményem van különféle helyeken vásároltakból is. A zöldséghez, pékáruhoz viszont még mindig csak a nejlonzacskók voltak használatosak, amivel aztán később lehetett ezt-azt csinálni, de nem voltak túl tartósak, hamarosan a szemétben végezték. Most azonban adtam egy pofont a nejlonlobbinak, nekiálltam ökozsákokat varrni. 
Az első -- nem túl szerencsés módon -- tüllel készült. Azért volt ez rossz választás, mert a tüll nem vasalható, én pedig szeretem, ha ezek a zsákok is időnként mosva és vasalva vannak. No, nekem azért sikerült a tüllt is vasalni (de csak a szélét és csak véletlenül), ami a zsák testi épségének rovására ment. Használni viszont még lehet, zöldségnek még jó lesz, legfeljebb a szélét egy kicsit ki kell javítani.


A következők már függönymaradékokkal készültek. Függönymaradék pedig van bőven, mert amikor új lakásba költöztünk, és meglehetősen sok ablakot kellett betakarnunk, akkor a függönyös a maradékokat rám sózta. Eléggé tanácstalan voltam, hogy mihez fogok én ezzel kezdeni, három éve állt a szekrényben, de most nagyon jól jött. Ezek ráadásul nem is nejlonfüggönyök, hanem len és valami keveréke, ami azért sokkal jobban bírja a vasalást. Úgyhogy csináltam is néhány zsákot, de aztán elült a lelkesedés, félretettem a projektet.

lett soványkutyás

és mókásmacskás :)


Az igazi nagyüzem akkor indult be, amikor a PIF-ben lecsaptam egy fincsi tavaszi nyakmelegítőre, és persze nekem is felajánlást kellett tennem. A felajánlásom pedig 10 darab ökozsák volt. Rég nem volt ilyen, szinte azonnal el is kelt, örültem is nagyon, nem kellett újabb felajánláson gondolkodnom. Úgyhogy megkezdtem a sorozatgyártást, az elején minden darabot egy kicsit korrigálva az előzőhöz képest. Így aztán megvarrtam a tíz zsákot, múlt hét pénteken át is adtam a kedves új tulajdonosnak (köszönöm szépen a képeket, Gabi!), remélem, sokáig tudja majd őket használni.
 



Folytatás is lesz, már ki van szabva vagy nyolc darab, de azért most egy kis szünetet tartok...

2019. március 13., szerda

Horgolt virágok és lepkék



Sokaknak van külföldön testvérük, gyerekük, mindenféle rokonuk. Nem tudom, mások hogyan oldják meg a születés- és névnapok megünneplését, de nálunk ez úgy zajlik, hogy Zsuzsiék időnként (szerencsére viszonylag gyakran) hazajönnek, és akkor összeülünk, megünnepeljük az addig elmúlt jeles napokat. Ebben nem az a legjobb, hogy meg vagyunk ünnepelve és -ajándékozva, hanem az, hogy együtt lehetünk, egy kicsit megint olyan, mint régen volt. (hüpp) De azért persze mindig van ajándék is, bár én azt szeretem a legjobban, amit el lehet küldeni, és aminek az átadásával nem kell megvárni a személyes találkozót.

Így született ez a kép is. Eredetileg csak egy képeslapra gondoltam, aztán ahogy horgoltam a virágokat, lepkéket, arra jutottam, hogy miért ne lehetne belőle egy kép, amit ki lehet rakni, amire jó néha rápillantani. Az még mindig elég lapos ahhoz, hogy egy nagyobb buborékos borítékba berakva el tudjam postázni.


1,5 mm-es tűvel horgoltam, Scheepjes Maxi Bonbon horgolócérnából, és az Ikeában kapható 10x15-ös Hovsta keretbe ragasztottam őket textilragasztóval (remélem, még nem hullottak le :D ) Ez a fajta keret egy kicsit mély, vagyis kényelmesen elférnek benne a kicsit magasabb dolgok is, mondhatni 3D-s képet lehet tenni bele.





2019. február 16., szombat

Háromszor zöld pulcsi


Ezt a bejegyzést pusztán figyelemfelkeltésnek szánom, senkire nem akarom áttolni a felelősséget, és senkit sem akarok bántani vele. A más kárán tanul az okos elve alapján érdemes levonni a tanulságot, hogy senki ne járjon így, mint én.

Amikor fonalat vásárolok, sosem jut eszembe, hogy megnézzem, a gombolyagok festésszáma azonos-e. Pedig előfordulhat, hogy valamilyen sajnálatos malőr folytán összekeverednek a különböző festésszámú gombolyagok, és akkor jön a baj. Vagy jobb esetben csak kellemetlenség, megoldandó probléma. A festésszám arra szolgál, hogy tudassa velünk, hogy különböző festésekből származik a fonal, még ha a színszámuk azonos is. Tudomásom szerint nagyon ritka (vagy talán lehetetlen is?), hogy ugyanannak a színnek kétféle festésszámú változata tökéletesen egyforma lenne. De nincs semmi gond, mert  ha az ember odafigyel, akkor nem érheti meglepetés. Ha odafigyel... Nekem ennél a pulóvernél akkor tűnt fel a másmilyen festés, amikor a második gombolyagot csatlakoztattam. És amikor végignéztem a készletet ebből a fonalból, ki is derült, hogy valóban kétféle festésszámot sikerült bevásárolni sok évvel ezelőtt. Biztos, hogy nem két részletben vettem, konkrétan emlékszem is, hogy mihez kellett volna, aztán persze nem az lett belőle. 

Ráadásul úgy nézett ki, hogy nem is lesz elég a pulcsihoz a meglévő fonalmennyiség, úgyhogy nyafogtam kicsit a facebookon, de kiderült, hogy senkinek nincs ilyen festésszámú fonala (mármint amiből végül a test nagy része készült), csak egy  harmadik féle (köszönöm szépen, Judit :) ). Úgyhogy végül a pulcsi egyazon szín három árnyalatából készült. Nem vagyok maradéktalanul elégedett a végeredménnyel, de a lehetőségekhez képest sikerült eléggé jól megoldani a feladatot, és a férjem azóta boldogan hordja. 
Tanulság: akár vesszük a fonalat, akár eladjuk, figyeljünk a festésszámra! ;)

minta: Block Buster for Men and Boys
fonal: Rial Filati Relax
tű: 4 mm


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...