2014. december 31., szerda

Yellow Wall másodszor


Ritkán kötöm meg kétszer ugyanazt, de ezzel a kardigánnal másképp volt. Igazi szerelmetes darab már az első is, de ez a mostani meg mindent überel. A fonalat Bucitól vettem, szépségesek a színei, nagyon pihepuha, és bár kicsit csúszós volt, mégis szépen lehetett kötni. Kicsit döcögősen haladt, mert mindig közbejött valami más, amit rögtönazonnal kellett megcsinálni, de azért az év utolsó napjára csak elkészült. A fonalat a kardigán is szerette, ugyanis felette az egész készletet. Nem is értem, hogy történhetett, soha még ennyi fonalat nem kötöttem kardigánba. Az ujját csak nagy nehezen tudtam befejezni, és az alja felhajtást már a kötéspróba fonalával tudtam csak felvarrni (most tudtam meg, hogy igazán miért fontos a kötéspróba :D). Falánk egy kardigán, annyi szent :) A gombokat már megint Szilvivel csencseltem, köszönet neki ezért, hisz mintha ehhez a kardigánhoz készültek volna, olyan szépen illenek rá.





Mivel idén már biztos nem lesz több bejegyzés :),
megköszönve, hogy olvastok minket,
mindenkinek nagyon boldog új évet kívánunk!

2014. december 10., szerda

Nyakasok


Az előző posztban már mutattam, hogy a pif-ben mit kötöttem Vikinek, de azt nem, hogy én mit kaptam. Eredetileg egy ilyen stóla lett volna a jussom, de végül úgy döntöttünk Szilvivel, hogy inkább szimpla nyakmelegítő lesz belőle. Kb. 60 centi magasan leláncolta (pont egy gombóc fonal ment bele addig), én pedig összeöltögettem. Így lett belőle egy nagyon puha, nagyon nyakracuppanós nyakas, aminek a kerülete kb. 45 centi. Ez a legkedvencebb darab most a sok nyakbavalóm közül - nem utolsó sorban a színe miatt. Minden paramétert megtaláltok Szilvinél a ravon.





Végre készen lett Anett sárkánypikkelyes nyakmelegítője is, amiről szintén írtam az előző posztban. Körülbelül három hete rakosgatom, hogy majd mindjárt összevarrom, de csak tegnap este tudtam rávenni magam. Mondjuk nagyjából negyed óra egy ilyet összevarrni, de valamiért nem akaródzott. Mindig gondot okozott, hogy vajon mekkora szál kell az összeöltéshez, ezért most megmértem: négyszer vettem az összevarrandó rész hosszát, így pont annyi fonal maradt, hogy kényelmesen el tudom majd varrni a szálat. 
Hatalmas lett, szerintem Anett háromszor is a nyakába tudja majd tekerni.









2014. december 8., hétfő

Restancia


Valamiért alábbhagyott bennem a közlési vágy, így aztán jól elmaradtam a dokumentálással. De most igyekszem bepótolni. Tehát akkor szépen sorjában. 

Még májusban kezdtem el ezt a pulcsit, aztán végül a mindenféle más teendők miatt szeptemberben készült el. De az ünnepek alatt egy kicsit megumbuldálom, mert szerintem rövid lett, és az ütős lime színű csíkok ma már nem biztos, hogy tetszenek, így lehet, hogy azokat majd jól kihagyom belőle (de ez még nyitott kérdés). Egyébként kellemes darab, jó volt kötni is. Ha egyszer újra megkötöm, akkor a hurkákat egészen aljáig fogom folytatni, úgy talán még jobban tetszene. A pulcsival kapcsolatos minden paramétert megtaláltok itt.



Szeptember-októberben készült ez a kardigán az anyukánknak, aki nagyon szeretett volna egy magas nyakú kardigánt, ami ráadásul jó vastag, meleg. Így esett a választás erre a darabra, ami felülről kötődik és magas nyakú, így biztosan nem fog benne fázni. Érdekes a válla megoldás, máskor is szeretnék ilyet csinálni, mert igen mutatós. Érdekes, még egyetlen mintánál sem találkoztam olyannal, hogy a tervező belekalkulálta volna a mintába, hogy a hónalj alatt mindig marad egy kis lyuk, akármilyen ügyes is az ember. Ezt ugye a végén össze kellene varrni, de ha több szemet szedünk fel, és rögtön az első sorban vissza is fogyasztunk, akkor már el is tűnt a lyuk, és nem maradt fölös számú szem sem. 
További részletek itt.





Aztán megint belefutottam egy kis pifbe ;) Vikinek kötöttem egy igen méretes nyakmelegítőt. A mintája tulajdonképpen a mi mackókötésünk, csak picit másként (szerintem egyszerűbben). Nagyon haladós volt, jó volt kötni. Magamnak is megcsináltam, de aztán rájöttem, hogy az a fonal egészen másra kell, így hát le is bontottam. De majd egyszer máskor biztosan megkötöm. 
A nyakas paramétereit itt találjátok.



És akkor maradván a zöldnél, itt van ez a másik nyakmelegítő, ami Anettnek készül (mert úúúúgy megtetszett neki ;) ), és tulajdonképpen teljesen készen van, csak kellene valaki, aki bérösszevarrást vállal ;) Mivel ilyet nem hiszem, hogy találok, ezért valószínűleg holnap össze is fogom dolgozni, és akkor mutatok róla rendes képet is. 
A fonal eredetileg nem ilyen színű volt, hanem sárga, és amikor megvettem, még nagyon tetszett, aztán már egyre kevésbé, úgyhogy Bucilla volt olyan kedves és átfestette nekem ilyen szépséges zöldre (itt is nagyon szépen köszönöm!). Érdekes, mert az egyik szálat (gondolom, a gyapjút) jobban fogta a festék, a másikat kevésbé, így aztán nagyon érdekes hatású lett. Nehéz volt hozzá mintát találni, mert maga a fonal is eléggé rusztikus, de szerintem ez nagyon jó lett hozzá.
További részleteket itt találtok.


Hamarosan jövök a kész nyakmelegítővel, és készülőben van egy kardigán is, amit reményeim szerint a héten befejezek. 

2014. szeptember 18., csütörtök

Egymásnak kötöttünk


Először azt mutatom, amit én kaptam. Volt alkalom is rá, de leginkább azért, mert egyszercsak Szilvinek eszébe jutott, hogy inkább másnak kötne, mint magának. Kérdezte, kössön-e nekem valamit. Még szép, hogy kössön! Természetesen nyakast. A mintát rábíztam, ha már másnak köt, legalább olyat kössön, amit ő is szeret. Így esett a választás az abroszra, ami hiába tetszik nekem, nagy valószínűséggel a következő ötéves tervben nem lesz benne. Már csak a fonal volt a kérdés, sokat nyűglődtünk rajta, és végül szintén Szilvi javaslatára lett a zöld Drops Lace (ami nagyon a szívem csücske, mióta láttam belőle egy kendőt) és a Malabrigo Yarn Silkpaca Frank ochre színe. Kicsit ugyan fáztam ettől a párosítástól, de közben azt is tudtam, hogy nem vagyok én eléggé bevállalós a színek terén, így hát gondoltam, lesz, ami lesz, meglátjuk. A végeredmény gyönyörűséges, és nem azért mondom, de nem csak Margitnak áll jól. ;)
Körülbelül három helyen köszöntem már meg, plusz egyszer személyesen is, de azért itt is köszönöm szépen. Becses darabja lesz a gyűjteményemnek :)




részletek a ravon
Katival pedig folyamatos csereberében vagyunk. Én ilyen szépségeket kaptam tőle:




A kérése pedig egy Batad volt, amit könnyedén teljesíthetőnek is véltem, de végül több, mint egy hónap ment rá az elkészítésre. Nem lett volna vele semmi baj, ha a kötéspróba sorszáma megegyezik a megadottal. De nem egyezett meg, ezért több rövidsoros ismétlést kellett kötnöm, mint az előírt. Így végül majd' 400 szemmel fejeztem be, és meg kell mondjam őszintén, akkor már sokat gondoltam Stephen West anyukájára.
Kati kérése volt, hogy a lyukak ne látsszanak rajta, neki az nem tetszett, úgyhogy ezt is meg kellett oldanom, és talán sikerült is egész korrektül. Végül elkészült, izgalmas feladat volt, sokat is tanultam belőle. A fonalat Kati választotta Ninától, és az előzetes próbák alapján azt kell mondjam, telitalálat volt :)





2014. szeptember 10., szerda

Pettyek és pikók


Már régóta várt a sorára ez a szép Bilumfonal, még akkor vettem, amikor a Barka a Molnár utcában volt. Azóta nem tudtam, mit is csináljak vele, ráadásul mindössze 330 méter, ami azért nagyjából mindenre kevés. Így hát elkezdtem keresgélni, mivel is lehetne összepárosítani, és amikor megkötöttem a pettyes mintadarabot, akkor már tudtam, hogy ez így lesz jó. Szóval jól elhatároztam, hogy lesz nekem ilyen nyakmelegítőm és kesztyűm, és tervemet meg is osztottam Szilvivel, aki kb. születése óta köt, és mindent tud a kötésről, és amit nem tud, az nincs is - vagy majdnem nincs. És bár ő számtalan veszélyre és buktatóra hívta fel a figyelmem, olyannyira, hogy majdnem el is ment a kedvem az egésztől, mégis köszönöm neki, mert még most is bajlódhatnék vele. De aztán megerősítettem az önbizalmam, és úgy döntöttem, hogy nem lehet, hogy én ilyet ne tudjak, úgyhogy bele is vágtam. A dologban az a huncutság, hogy én akármilyen lazán kötök, a minta mindenképpen összehúzta a munkát, úgyhogy végül egész fura tűméretekkel dolgoztam. A kesztyű csuklóján a visszahajtott pikós rész 2,75-ös tűvel készült, utána a minta 3,5-essel, majd a szürke rész hármassal, a keskeny mintasáv megint 3,5-essel, és végül az ujjaknál a pikós rész 3-as tűvel. Így nagyjából állandó a szemek szélessége, vagyis nem kapta össze a minta a kesztyűt, és mindenhol elég rugalmas maradt. A csuklónál provisional cast onnal kezdtem, utána kötöttem 7 sort simán, majd a következő sorban 1 ráhajtás, 2 szemet simán összeköt ismétlődött a sor végéig, majd újabb 7 sor következett. A következő sorban a provisional cast on szemeit és az élő szemeket szépen egyenként összekötögettem, így lettek pikók a ráhajtásos sorból. Az ujjaknál ugyanezt csináltam, de nem összekötöttem a szemeket, hanem leláncoltam a szélét, visszahajtottam és szépen odavarrtam a visszáján. Így nem lett nagyon vaskos a leláncolt rész, a színén alig is látszik, hogy belül oda van varrva.


Mindenféle részlet a ravon.

Féltem egy kicsit a provisional cast ontól is, hiszen itt körben kell kötni, és én általában a waste yarnos megoldást szoktam használni, de nem körben. Itt viszont teljesen belebonyolódtam a dologba, de eszembe jutott, hogy Eszter valamelyik tesztkötésénél csináltam már horgolt láncszemest, ahol a szemeket eleve rá kellett pakolni a kötőtűre, úgyhogy végül ez a videó volt segítségemre.
Egyébként soha nem szerettem a horgolt láncszemes provisional cast ont, mert a kötőtűre rakosgatós változatot nem ismertem, és viszont sosem tudtam, hogy a láncszemsorban hova is kellene böknöm, hogy a végén simán le lehessen bontani. Ma már tudom, hogy abba az ívbe kell bökni, ami a láncszem készítésekor nem felénk fordul. Vagyis nem a láncszem tetejébe, hanem a hátsó pukliba. De úgy látom, a módszer olyannyira elavult, hogy most hirtelen nem is találtam hozzá videót. Úgyhogy ezt talán felejtsük is el ;). 

És a kesztyű után jöhet a nyakmelegítő is – hamarosan. De előtte lesz még egy kis ilyen, meg egy kis ilyen, meg ilyen is. Aztán lehet, hogy mindezek közben megkötöm a nyakast is, csak hogy ne unatkozzak. ;)

2014. augusztus 7., csütörtök

A Szatyor, a Róka és a Bárány



Akkor szép sorjában a júliusiak:
A PIF-játékban Anett elnyert tőlem egy nemezelt szatyrot. A szatyor első nekifutásra nagyon ormótlan lett a nemezelés után, ezért kötéspróbát kötöttem, nemezeltem és újráztam. A második verzió már elfogadható, bár ha megint megkötném (talán egyszer fogom is), akkor egy kicsit vékonyabb fonalból kötném, és nem alpakatartalmúból, mert sokat kínlódtam a szösztelenítésével.
A szatyor hozzávalóiról részletesen a ravon olvashattok.


A következő projekt egy Róka volt, amit a szatyorhoz hasonlóan már régóta szerettem volna meghorgolni. A nyaralás ideje alatt kb. 6 nap alatt el is készült. Jópofa volt, ahogy alakult, pocakosodott, szeme lett, és végül amikor összevarródott, nagyon kedves kis figura lett belőle. Jó gazdája lett. :)
A tervező többi figurája is nagyon jópofa, a leírás kiváló, érdemes belevágni, én már el is kezdtem egy nyulat, de az enyémen nem lesz virágos tetkó :P.
A Róka amúgy kisebbfajta lavinát indított el a facebookos csoportban, úgyhogy itt-ott biztosan fel fognak bukkanni hasonló figurák. :) Például itt már olvashattok is az előkészületekről.
A róka hozzávalóiról részletesen itt olvashattok.





A harmadik alany a Bárány, Marcsinak készült, és tudom, jó helye lesz, mert az ő tanyáján sosem lesz egyedül, és megnyírni sem fogja senki :)
A Bárány tanulsága az, hogy a horgolt figurákat sokkal tömörebbre lehet csinálni, a kötés lazább (vagy talán kisebb tű kellett volna? csuda tudja), ezért a hátán a fogyasztásoknál kicsit kilátszik belőle a töltelék.
A Bárány a ravon itt.





2014. július 1., kedd

Június


***


A képen látható kendőt tulajdonképpen egy privát cserebere keretében kötöttem meg. Mivel a pif-játékban Kati táskáját valaki más nyerte el, de én is nagyon szerettem volna egy olyat, ezért felajánlotta, hogy horgol egyet nekem is. De azért azt mégsem lehet, hogy nem kap érte cserébe semmit, így mivel mindkettőnknek tetszett Kutas-Keresztes Ági új kendője, én viszont biztosan nem hordanám, megegyeztünk, hogy kap egy ilyet cserébe. Már rég kötöttem csipkekendőt, így jó mókának ígérkezett, bár a mérettel voltak problémáim, mert amikor elkészültem vele, kiderült, hogy ez a fonal annyira nem nyúlik, mint én szerettem volna, így hát már a blokkolás alatt, vizes állapotában látszott, hogy ennél nagyobb kellene. Azonmód vizesen le is bontottam, ami csak azért volt jó, mert ezt a fonalat vizesen sokkal könnyebb bontani, mint szárazon. No, de végül is megszületett a kendő, L-es méretű, és szerintem egész szép lett. 
Ha valaki ilyen vékony fonalból ilyen vékony tűvel kötné, talán hasznos tanács, hogy az A Chart ismétlésével tudja nagyítani a kendőt, valamint a bogyókat érdemes hét szemmel kötni, akkor nagyon szépek lesznek, nem fordulnak át a visszájára, ahogy nekem először tették.



minta:
Amaryllis by Kutas-Keresztes Ági
fonal: 
felhasznált mennyiség:
4,5 gombóc
tű:
3,25 mm

És a táska, mit cserébe kaptam:



Nagyon szeretem, sok minden belefér, a színe is pont az enyém, úgyhogy tényleg telitalálat. Itt is köszönöm!


Másik büszkeségem ez a fonaltartó doboz, amit Zsangyal készített nekem. Ha itthon kötök, akkor általában egy ajándékos zacskóban tartom a gombolyagot, mert az majdnem olyan, mint egy doboz, nem csuklik össze, a gombóc forogni is tud benne, ha véletlenül nem belülről húzom a szálat, szóval szerintem praktikus. De új időszámítás kezdődik most, hogy megkaptam ezt a csodaszép dobozkát, mert ez minden tekintetben jobb, mint a zacskó. És ráadásul a kedvenc hőlégballonos papírommal készült, úgyhogy hess, ajándékzacskók, mostantól doboz van :P
Itt is köszönöm szépen, és csak jelzem, hogy intenzív használatban van, tehát lehet, hogy kéne még egy. ;)





Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...