(Zsuzsi)
Már sokaknál láttam Lalylala-figurákat készülni, de őszintén megmondom, én annyira nem vágytam rá. Sem elkészíteni, sem kapni. Kedves mindegyik, de tipikusan az a figura, amiről nem tudom megmondani, tetszik-e vagy sem.
Aztán eljött a nap, mikor neki kellett állnom. A párom munkatársa átült egy másik projektbe dolgozni, és persze a búcsúajándékok kitalálása ránk maradt. Mivel Alice igen kedveli a rókákat és a horgolt figurákat, egyből jött az ötlet, hogy horgolt róka. A Ravelryn lévő minták közül a szóba jöhető versenyzők internetes szavazáson mérettettek meg. (Mégiscsak informatikusok ajándékoztak!) Fibi lett az abszolút befutó, tízből kilenc szavazatot kapott, itt le is zártuk a szavazást. Volt, aki szerint egyértelműen Alice-ra emlékeztet, úgyhogy innentől nem volt visszaút.
 |
| Itt még nagyon dacos volt, nem akart költözni... |
Az anyagbeszerzés nem volt egyszerű, a bejáratottnak mondható belga boltban fehér fonal nem volt, a magyar boltban viszont csak azt találtam. Szilvi és Eszter segítségével került fehér fonal, mire hazautaztunk, a többit pedig utazás előtt megrendeltem a Wolnut nevű üzletből.
A belga postával már volt egy kalandunk, de ugye egy kaland nem kaland. Csütörtök este utaztunk, még előtte, hétfő reggel kaptam egy emailt, hogy ma kézbesítik a csomagomat. Aztán kedden is írtak, hogy ma jobb a csillagállás, úgyhogy ma, öt óráig. Öt után öt perccel elhagytam a bázist, a postás 17.29-kor járt itt. Értesítőt hagyott, miszerint szerdán a helyi postán átvehetem a pakkomat. Szerdán ott csak a fejüket rázták, hívjam az ügyfélszolgálatot. Végül utazás napján, reggel kaptam egy sokadik emailt: MA jött el a napja, hogy átvehetem a fonalcsomagot. Sikerült.
 | |
|
A fonalak mellett volt egy érdekes dolog, ezért is bántam volna, ha elvész a csomag. Fibi belsejébe újrahasznosított tölteléket akartam tenni, úgyhogy vettem hozzá ilyet. Elsősorban az vonzott, hogy legnagyobb részt újrafelhasznált pamutszálakból készült, másodsorban a színe. Három színben kapható: (tört)fehér, világosszürke és viharszínű, ami sötétebb kékesszürke. Mivel újrafelhasznált anyagból van, ezért a szín sem egységes, amit én nagyon szeretek.
A tapintása kellemesen puha, egyáltalán nem műszálas, és nem annyira habos, mint például a legutóbbi tömőanyag, amit használtam. Jól lehet vele pufira tömni a kis jószágokat, és ha nem fehéret választunk, akkor a sötét színű szemek közül sem kandikál ki annyira.
 |
| ... kicsivel később már láthatóan kíváncsian nézegetett kifelé. |
Szót ejtenék a mintáról, mert nem tudok betelni vele. Néhány állatkát már horgoltam, volt köztük mindenféle: fizetős / nem fizetős, egyszerű / bonyolult, egy részből álló / sok alkatrészes. De Lalylala nekem a minták A kategóriája. A rendkívül apró, finom kis részletek élménnyé teszik a horgolását. Csodás a minta leírása, abszolút követhető.
A hab a tortán a fonal eldolgozásáról szóló képes útmutató volt, amit színváltáskor is tudtam használni.
Fényképeket sajnos csak közvetlenül az átadás előtt tudtam készíteni. Aznap nagyon borús volt az idő, csak néhány percre kandikált ki időnként a nap. Ez sajnos a képeken is meglátszik.
Fonal: Drops Cotton Merino 01, 02, 25
A sál maradék Malabrigóból készült, sejtésem szerint gyapjú-selyem keverék. Maradék, amit a moly meghagyott...
Tű: 3 mm
Tömőanyag: Hooked 100% recycled fluffy cotton filling
És azzal együtt, hogy még mindig nem tudom megmondani, kedvelem-e a Lalylalákat, ez volt az első horgolmányom, amit nagyon-nagyon nehezen adtam oda. Ha nem számítanak rá, akkor még az is megeshetett volna, hogy velünk marad ez a furcsa kis lény. Persze, akkor most egy kicsit másként írnám ezt a posztot.
Végül egy kép a tömőanyagról:
