2018. január 20., szombat

Karácsony és még más dolgok is


I.
Aki figyelemmel kíséri a blogot, tudhatja, hogy karácsonykor mindig megajándékozzuk egymást Szilvivel. Ha valaki nem olvasta volna, ajánlom figyelmébe az előző karácsonyi ajándékunk mókás-megható történetét. Idén nem történt ilyen jópofaság, bár annyiból megegyeztek az általunk készített ajándékok, hogy mindketten horgoltunk, és mindketten kék valamit. Én egy szépséges Mezzaluna kendőt kaptam, ami annál is becsesebb, mert Szilvi ritkán horgol, akkor sem nagyon nagy kedvvel, de ez valamiért bejött neki. A kedvét valószínűleg pont én vettem el, amikor – nem tudva, hogy nekem készül a kendő – közöltem vele, hogy nekem akkor tetszik igazán, ha olyan kis virágok (alias póklábak) lógnak rajta. Ezt a részt, azt hiszem, szívesen kihagyta volna, de hős volt ő, mint mindig, és leküzdötte a póklábakat, az eredmény pedig csodaszép. Itt is és megint köszönöm szépen :)


póklábak :)

II.
Amit én készítettem, nem volt annyira küzdelmes, ráadásul én eléggé szeretek is horgolni, bár a tudományomon van mit csiszolgatni. Én a harcot a családom férfitagjaival vívtam, akik váltig állították, hogy ez a lény egyáltalán nem pingvin. Sokkal inkább hasonlít egy varjúra vagy egy kacsára. Variáltak, hogy hogy varrjam fel a lábát, így csináljam, úgy csináljam, de aztán lehurrogtam őket, és inkább a minta szerinti formát választottam, és így egy ilyen kacsacsőrű pingvin lett belőle. Ráadásul kék. Miért is lenne tucat, egyszerű pingvinszínű pingvinszerű pingvin? Abban semmi izgalmas nincsen.


a „pingvin” mintája itt

III.
Még mindig amigurumi. Van nekem egy kedves barátném, már középiskolába is együtt jártunk, most meg már jó húsz éve kollégabarátnők vagyunk. Neki készült ez a helyes csiga, mert ő épp ilyet szeretett volna, én meg szívesen meghorgoltam. Kicsit másképp csináltam a házát, de nekem így jobban is tetszik. Gyors sikerélmény, cuki csiga :)


A csiga mintája itt lelhető fel.

IV.
És ha már így belejöttem a horgolásba, készült egy iciripiciri szarvas is. Sajnos a lábán nem áll meg, így mindig valami támaszték vagy alap kell neki, de ettől még cuki és rögtön el is utazott Brüsszelbe világot látni. :)

Itt elég jól látszik, hogy mennyire picike

A szarvas mintáját itt találjátok.

V.
A végére pedig egy kis varrás, és máris megérkeztünk a jelenbe. Tegnap lett kész ez a szatyor, amit ha lett volna eszem, karácsonyra is elkészíthettem volna. Nekem viszont csak december 26-án jutott eszembe, hogy ilyet is kaphatna Zsuzsi ajándékba, de időm már csak idén lett, hogy megvarrjam. Mindenesetre készen lett, az anyag még mindig szerelem (örök hála és köszönet, Anett!), nagyon szeretném minden kis négyzetcentijét okosan felhasználni, ezért nem kapkodom el a megvarrását.
Került bele egy kis zseb,  hogy Zsuzsi bele tudja rakni az elektronikus jegyét, és kulcstartó karabinert is kapott, hogy el ne kavarodjon a sok motyó között a lakáskulcsa. Nehéz lesz kibírni a márciust, amikor megkaphatja...



a szatyor szabásmintája letölthető innen

Karácsonyfa 24szer


Jó rég elmúlt már a karácsony, de az ünnep körüli tennivalók elsodorták a posztot, valamint a közléskényszer sem volt meg, csak a fészbukon mutogattunk mindenfélét, úgyhogy ideje bepótolni.
Valamikor november közepén mutatta Annás ezt a mintát, ami tulajdonképpen adventi naptár, de én kifejezetten karácsonyi dekorációnak szántam. És hiába olyan kis egyszerű, mégis nagyon izgatott az elkészítése. El is kezdtem valami maradék cukiszínű fonalakból, de aztán rájöttem, hogy a lakásban sehol nem lenne igazán helye, más színeket kell választanom. A decens fényű Sheepjes Catona pamutfonal tökéletes választás volt a projekthez, hiszen a gombolyagok csak 25 grammosak, rengeteg féle színben kaphatók, úgyhogy egy darabig el is szöszmötöltem a kiválasztással. Három szín ki is maradt végül (ma már nem is értem, hogy jöttek haza velem, de majd valamire jók lesznek).
A kis fák tetejére valami csillag alakú gomb kellett, amit vadásztam a neten, kérdezősködtem csoportokban – itt is köszönöm a segítséget mindenkinek, aki velem ötletelt –, aztán végül megtaláltam az igazit (bár addigra már egy pár zacskó másmilyen csillagos gomb beköltözött hozzánk) a Gomboldában. Amikor elképzeltem ezt az egész „művet” készen, pontosan ilyen csillagokkal képzeltem el, úgyhogy nagyon örültem, hogy rátaláltam.

A horgolás része meg is volt körülbelül egy hét alatt, ami az én sebességemmel rekordidőnek számít. Először meghorgoltam a négyzeteket, aztán a kis fenyőfákat, azoknak az aljára a törzset, aminek az utolsó sorát szépen hozzáhorgoltam a négyzethez. Ezután a fenyőfákat rávarrtam a négyzetre, menet közben a tetejükre öltöttem a kis facsillagokat, és már kész is volt. Egy. Aztán még jött huszonhárom. 

Ezután jött a varrás, aminek mindig nehezen állok neki, hiszen ha azt elrontom, sokkal nehezebb a korrigálás. Hosszú napokat tudok azzal eltölteni, hogy kidolgozom a menetet, majd újragondolom és újra kidolgozom. Arról nem beszélve, hogy anyagom is alig volt, úgy kellett összevadászni itthon a szükséges mennyiséget. No, de végül minden összejött, kitaláltam a technikát, és úgy már  hamar meg is volt.

Mivel a jelölőfilcem halódik, a szabókrétáim ócskák, ezért a következő megoldást választottam: az anyagnak a  hátulját nemes egyszerűséggel tollal benégyzetrácsoztam, ezeket a vonalakat végigvarrtam géppel – jó hosszú öltésekkel, hogy a végén ki tudjam húzni belőle a cérnát –, és így már a színén is ott volt a négyzetrács. 


Meglepően egyszerű volt felvarrni a négyzeteket, egy este alatt megvolt. Már csak a fülek voltak hátra, a hátlapot kellett rávarrni, és készen is volt. Sosem csináltam még ilyet, nagy élvezet volt, tervezek hasonlót tavaszra is, azzal még egyáltalán nem vagyok elkésve.




Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...