Zsangyal-bejegyzés
Történt, hogy rég nem látott barátainkkal találkoztunk, akiknek van egy nagyon helyes, majdnem kétéves kislányuk. Noémi kedvenc állata a cica, minden formában: papíron, fényképen, plüssből vagy kerámiából. Gondoltam, horgolok neki egyet, ezzel próbára téve a tudományomat is. Sokat törtem a fejemet, melyiket válasszam, végül az
Amineko nevű mintába kezdtem bele. A tervező kérése szerint a
kezdőoldalt is belinkelem. (Menet közben kiderült, hogy ez ugyanaz a cica, amit
Krókusz-Annamari is elkészített
Ákábel néven.)

A macska sikeresen elkészült - az indulás reggelén varrtam fel a farkát. Az étteremben történt az átadás a következőképpen: Noémi a kezébe vette, végigmérte, közölte: Szisza, és onnantól nem engedte el. A cica rövid időn belül megtanult ugrálni (az asztalról pattogott fel), eltakarta a szemét (úgy, hogy a háta mögött nyúlt a bal kezével a jobb szeméhez). És persze némi szerepjáték: cica iszik - és a gazdája is, cica kimegy - persze a gazdájával. És együtt is aludtak hazafelé az autóban. Nem tudom, meddig bírja majd a macska a strapát. Igyekeztem erősen odavarrni minden alkatrészét, de lehet, hogy alulbecsültem az igénybevételt. :)
Barka Gilicét használtam hozzá, 3,5-es horgolótűvel
Azt hiszem, nincs annál nagyobb dicséret, mintha örömmel használják azt, amit az ember ajándékba készített. És ez egy igazi sikermacska. Vagy macskasiker? :)