Már egyszer megkötöttem ezt a kardigánt egy másik fonalból, de annyira bénán nagy lett, hogy bontásra ítéltem. Ez viszont most pont jó, és nagyon szeretem. A fonal a néhai Barka Libikóka, ami nagy kedvenc nálam, nagyon sajnálom, hogy már nincs ilyen. A minta pedig dobogós nálam, nem csodálkoznék, ha kötnék még ilyet. Egyszerű, ötletes, bár a nyakával kissé elégedetlen vagyok, jobban örültem volna, ha kicsit kámzsásabb - vagy hogy is mondjam. Mindenesetre ez az első olyan kardigán, amit tényleg szívesen hordok.
Már a végén jutott eszembe, hogy milyen hülyeség, hogy akkor, amikor a gomblyukakat készítettem, nem jelöltem meg rögtön a gombok helyét is, utólag elég nehézkes. Legközelebb bármi gombosat kötök, egy darab fonallal meg fogom jelölni, hogy hova kell varrnom őket.
Az aljánál eltértem az eredeti mintától, nem akartam, hogy nagyon bepöndörödjön, ezért a Szilvi által javasolt visszahajtós módszert használtam, így szépen kifekszik, és nem is lett vaskos, pedig én féltem tőle.
Kézzel mostam, nem kockáztattam ;)
Köszönöm a türelmes fényképezést Zsangyalnak, nekem nagyon tetszenek a képek. :)
minta:
Yellow Wall Cardigan by Judy Brien
fonal:
(50 gramm/165 méter, 100% superwash gyapjú)
a Barkából
felhasznált mennyiség:
7 gombóc
tű:
2,5; 3; 4 mm
Hű, de csinos, szép darab. :-)
VálaszTörlésKöszönöm szépen! :)
TörlésKlassz lett! (és most "szerencsére" tudod is gyorsan hordani egy kicsit, amilyen csodás idő van... :-D )
VálaszTörlésNagyon csini! Milyen jól jön most ebben a hűvös tavaszban!
VálaszTörlésKöszi, lányok! Most már azért elteszem pihenni :)
VálaszTörlés