Pettyek és pikók

Már régóta várt a sorára ez a szép Bilumfonal, még akkor vettem, amikor a Barka a Molnár utcában volt. Azóta nem tudtam, mit is csináljak vele, ráadásul mindössze 330 méter, ami azért nagyjából mindenre kevés. Így hát elkezdtem keresgélni, mivel is lehetne összepárosítani, és amikor megkötöttem a pettyes mintadarabot, akkor már tudtam, hogy ez így lesz jó. Szóval jól elhatároztam, hogy lesz nekem ilyen nyakmelegítőm és kesztyűm, és tervemet meg is osztottam Szilvivel, aki kb. születése óta köt, és mindent tud a kötésről, és amit nem tud, az nincs is - vagy majdnem nincs. És bár ő számtalan veszélyre és buktatóra hívta fel a figyelmem, olyannyira, hogy majdnem el is ment a kedvem az egésztől, mégis köszönöm neki, mert még most is bajlódhatnék vele. De aztán megerősítettem az önbizalmam, és úgy döntöttem, hogy nem lehet, hogy én ilyet ne tudjak, úgyhogy bele is vágtam. A dologban az a huncutság, hogy én akármilyen lazán kötök, a minta mindenképpen összehúzta a munkát, úgyhogy végül egész fura tűméretekkel dolgoztam. A kesztyű csuklóján a visszahajtott pikós rész 2,75-ös tűvel készült, utána a minta 3,5-essel, majd a szürke rész hármassal, a keskeny mintasáv megint 3,5-essel, és végül az ujjaknál a pikós rész 3-as tűvel. Így nagyjából állandó a szemek szélessége, vagyis nem kapta össze a minta a kesztyűt, és mindenhol elég rugalmas maradt. A csuklónál provisional cast onnal kezdtem, utána kötöttem 7 sort simán, majd a következő sorban 1 ráhajtás, 2 szemet simán összeköt ismétlődött a sor végéig, majd újabb 7 sor következett. A következő sorban a provisional cast on szemeit és az élő szemeket szépen egyenként összekötögettem, így lettek pikók a ráhajtásos sorból. Az ujjaknál ugyanezt csináltam, de nem összekötöttem a szemeket, hanem leláncoltam a szélét, visszahajtottam és szépen odavarrtam a visszáján. Így nem lett nagyon vaskos a leláncolt rész, a színén alig is látszik, hogy belül oda van varrva.

Mindenféle részlet a ravon.

Féltem egy kicsit a provisional cast ontól is, hiszen itt körben kell kötni, és én általában a waste yarnos megoldást szoktam használni, de nem körben. Itt viszont teljesen belebonyolódtam a dologba, de eszembe jutott, hogy Eszter valamelyik tesztkötésénél csináltam már horgolt láncszemest, ahol a szemeket eleve rá kellett pakolni a kötőtűre, úgyhogy végül ez a videó volt segítségemre.

Egyébként soha nem szerettem a horgolt láncszemes provisional cast ont, mert a kötőtűre rakosgatós változatot nem ismertem, és viszont sosem tudtam, hogy a láncszemsorban hova is kellene böknöm, hogy a végén simán le lehessen bontani. Ma már tudom, hogy abba az ívbe kell bökni, ami a láncszem készítésekor nem felénk fordul. Vagyis nem a láncszem tetejébe, hanem a hátsó pukliba. De úgy látom, a módszer olyannyira elavult, hogy most hirtelen nem is találtam hozzá videót. Úgyhogy ezt talán felejtsük is el ;). 

És a kesztyű után jöhet a nyakmelegítő is – hamarosan. De előtte lesz még egy kis ilyen, meg egy kis ilyen, meg ilyen is. Aztán lehet, hogy mindezek közben megkötöm a nyakast is, csak hogy ne unatkozzak. ;)