Egymásnak kötöttünk

Először azt mutatom, amit én kaptam. Volt alkalom is rá, de leginkább azért, mert egyszercsak Szilvinek eszébe jutott, hogy inkább másnak kötne, mint magának. Kérdezte, kössön-e nekem valamit. Még szép, hogy kössön! Természetesen nyakast. A mintát rábíztam, ha már másnak köt, legalább olyat kössön, amit ő is szeret. Így esett a választás az abroszra, ami hiába tetszik nekem, nagy valószínűséggel a következő ötéves tervben nem lesz benne. Már csak a fonal volt a kérdés, sokat nyűglődtünk rajta, és végül szintén Szilvi javaslatára lett a zöld Drops Lace (ami nagyon a szívem csücske, mióta láttam belőle egy kendőt) és a Malabrigo Yarn Silkpaca Frank ochre színe. Kicsit ugyan fáztam ettől a párosítástól, de közben azt is tudtam, hogy nem vagyok én eléggé bevállalós a színek terén, így hát gondoltam, lesz, ami lesz, meglátjuk. A végeredmény gyönyörűséges, és nem azért mondom, de nem csak Margitnak áll jól. ;)
Körülbelül három helyen köszöntem már meg, plusz egyszer személyesen is, de azért itt is köszönöm szépen. Becses darabja lesz a gyűjteményemnek :)

részletek a ravon

Katival pedig folyamatos csereberében vagyunk. Én ilyen szépségeket kaptam tőle:

A kérése pedig egy Batad volt, amit könnyedén teljesíthetőnek is véltem, de végül több, mint egy hónap ment rá az elkészítésre. Nem lett volna vele semmi baj, ha a kötéspróba sorszáma megegyezik a megadottal. De nem egyezett meg, ezért több rövidsoros ismétlést kellett kötnöm, mint az előírt. Így végül majd' 400 szemmel fejeztem be, és meg kell mondjam őszintén, akkor már sokat gondoltam Stephen West anyukájára.
Kati kérése volt, hogy a lyukak ne látsszanak rajta, neki az nem tetszett, úgyhogy ezt is meg kellett oldanom, és talán sikerült is egész korrektül. Végül elkészült, izgalmas feladat volt, sokat is tanultam belőle. A fonalat Kati választotta Ninától, és az előzetes próbák alapján azt kell mondjam, telitalálat volt :)