2018. szeptember 27., csütörtök

Nem kiscicáknak való tartó


Minden nyár elején elhatározom, hogy majd most mindenféle dolgokat kipróbálok, amiket eddig csak terveztem. Hogy miért pont nyáron tervezem ezt el, nem tudom, hiszen itthondolgozóként a nyaraim nagyjából ugyanolyanok, mint a többi évszak, többé-kevésbé ugyanannyi szabadidőm van. Mégis valahogy nyáron jön el az ideje a tervezgetésnek, aztán nyár végén pedig mindig megállapítom, hogy ez sem jött össze. De nem így volt ez az idén. Nyáron gyakorlatilag alig kötöttem (vagy talán egyáltalán nem?), ezzel szemben horgoltam, hobbibetonoztam, quillingeztem. Persze, horgolás eddig is volt, de azért mégsem annyi, mint kötés. És ilyen tárolót még sosem készítettem, pedig sokszor szerettem volna. Tudom, árulnak ilyet boltban is, nekem is van valahol, de azért mégis más egy pont olyat csinálni, amilyet én szeretnék. 
És ilyenkor az ember lánya nekiáll túrni a netet, hogy hol talál ilyet, hisz a rég lementettek valahol egy másik gépen/pendrive-on vannak -- természetesen fogalmam sincs, hogy hol. (A tervek közt folyamatos határidővel szerepel a lementett minták rendszerezése, áttekintése, a duplikátumok törlése stb. stb.) Mindenesetre találtam is, de aztán csak átfutottam (ezt), és mentem a magam feje után. A tartóka Tek-Tek Barbante zsinórfonalból készült, ami nem tévesztendő össze a pólófonallal, amivel nem sikerült még eddig megbarátkoznom. Ez gyakorlatilag egy spárgaszerű fonal, egyébként meglepő módon nagyjából olyan erős is. 4-es horgolótűvel dolgoztam, így meglehetősen tömör lett mindenütt, viszont abszolút jó a tartása is. Kispálcákkal körben meghorgoltam a négy oldalát, a sarkokon csak a hátsó szálba öltve, de a visszahajtásnál, vagyis az utolsó 8 szemnél már midkét szálba horgoltam. Így szinte magától nagyon szépen visszahajlott, igazgatni sem kellett. A végén kúszószemekkel összehorgoltam a két végét, és készen volt a négy oldala. Persze, hogy nem számoltam, hogy az oldalak hány sorból álltak, így azért időnként volt bontás is, de végül is nem siettem én sehová. Ezután az alját már teljesen külön készítettem el, és hozzávarrtam az oldalakhoz. Ekkor jött a dilemma, hogy mégsem jó az, hogyha sima macibarna, úgyhogy különböző tervek születtek arra, hogy hogyan kéne kicsicsázni, végül egészen egyszerűen végigöltögettem világoskék zsinórfonallal, csak hogy olyan kis csini legyen.
Hogy pontosan mit is fogok benne tartani, fogalmam sincs, bár Zsuzsi szerint egy kiscica pont elférne benne, szerintem viszont a kiscicából egyszer nagycica lesz, és akkor egy nagyobbat is kéne horgolnom, amihez nem biztos, hogy lesz kedvem. Mindenesetre, amikor akadékoskodtam, akkor illusztrálta is, hogy mennyire jól elfér benne a cicus:
Mondjuk, tényleg.


A végeredmény (cica nélkül) ilyen lett:

fonal: Tek-Tek Barbante – 30 deka (egy guriga)
horgolótű: 4-es
minta: innen-onnan + a saját fejemből
méret: kb. 18 x 18 cm, a magassága kb. 16 cm

Ez a hátulja



Lesz még horgolás, és ahogy írtam, betonozás, quilling és csak szólok, hogy 88 nap van karácsonyig, szóval azon is lehet már gondolkodni, hogy ne az utolsó pillanatban kapkodjon az ember.

8 megjegyzés:

  1. Még szerencse, hogy nem cicát tartasz benne, mert nincs bojt a tartó szélén, amivel játszhatna.

    Még szerencse, hogy nem tettél bojtot a tartó szélére, mert lebontaná a cica.

    VálaszTörlés
  2. nagyon mutatós és jó nagy lett! egy kisebb kutya is elférne benne :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, Éva :) Ide már csak plüsskutya jöhet legfeljebb :D

      Törlés
  3. Nagyon szép dobozod lett! A zsinórfonal eszembe se jutott erre a célra, pedig a műfajt szeretném, de a pólófonallal én se vagyok kompatibilis. Kipróbálom!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen :)
      A zsinórfonalat most nagyon megszerettem, bátran merem ajánlani, próbáld ki mindenképp! :)
      Utólag beírom a bejegyzésbe a doboz méretét is, hogy könnyebb legyen fonaligényt kalkulálni.

      Törlés
  4. Cicus Nélkül is tökéletes :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...