2016. december 31., szombat

Nyakmelegítők

Bal oldalon a Szilvi által kötött, jobb oldalon az általam gyártott nyakas :D

Karácsonykor az ember megajándékozza a barátnőjét, nincs ebben semmi különös. Kötős körökben az sem nagy szám, hogy köt neki egy nyakmelegítőt. Én viszont még sosem kötöttem Szilvinek semmi használhatót, mindig csak porfogó amigurumikat meg Tölcséreket kapott tőlem. 
Idén viszont végre teljesen biztos voltam benne, hogy mi legyen a meglepetés. Kutas Ági Dancing Fireflies nyakmelegítője biztos sikernek látszott, főleg, hogy a fonal felől sem voltak kétségeim, hisz mindketten egyetértettünk abban, hogy a Barka (Kacskaringó?) Praliné erdőszínben nagyon is közel áll hozzánk. Ennek tudatában vágtam bele a nagy projektbe, nekifutottam vagy háromszor, de végül el is készült (ellentétben az előző évi próbálkozásokkal, amikor mindig lebeszéltem magam, mert valamiért nem láttam jónak a készülő darabot). 
Elkészült a nyakas, és eljött a nagy nap is, amikor végre átadhattam. Én egy kicsit izgultam, főleg, amikor láttam, hogy a csomag már majdnem fel van bontva, Szilvi csak belekukkantott, szemlátomást rá is jött, hogy mi van benne, de nem bontogatja tovább, csak vár. Oda sem mertem nézni, gondoltam, majd megmondja, ha nemjó/nemtetszik/minekezneki. Inkább elkezdtem bontogatni a sajátomat. Aztán amikor oldalt felnyitottam, és belekukkantottam, akkor jöttem rá, hogy miért állt meg az ő keze is. 
Az én csomagomban egy pontosan ugyanolyan nyakmelegítő volt pontosan ugyanabból a fonalból, pontosan ugyanabból a színből. Különbség csak annyi volt, hogy én több ismétléssel kötöttem, mert tudtam, hogy Szilvi halmozza a nyakasokat, neki jobb a szélesebb. És onnantól már tényleg csak sírtunk a röhögéstől. 
Történt ez úgy, hogy igazán sosem beszéltünk erről a nyakmelegítőről, bár annyit tudtam, hogy Szilvi szerette kötni, ő meg tudta, hogy nekem tetszik.
Az már csak hab a tortán, hogy másnap, amikor találkoztunk, mindketten ebben a nyakmelegítőben pompáztunk, a tetemes szatyorkészletünkből aznapra ugyanazt a szatyrot választottuk, és a cipőnk is ugyanaz, de mondjuk az már régóta... :D

10 megjegyzés:

  1. hát ez nagyon jó! boldog új évet kívánok :)

    VálaszTörlés
  2. Csak össze ne keverjétek, hogy melyik kié :-D Nem a cipőt, azt szerintem nehéz lenne :-D

    VálaszTörlés
  3. Szép nyakasok, klassz történet :) BUÉK Neked, Eszter!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, Gyöngyi, neked is BÚÉK :)

      Törlés
  4. Novellába illő történet, a nyakasok meg gyönyörűek! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen!

      Mindenesetre ilyesmi talán csak egyszer történik az életben :)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...