2011. február 14., hétfő

Vi láv ju Velentájn!

Erről a napról pillanatnyilag nem szeretetteljes-szerelmes dolgok jutnak eszembe, viszont minden más igen.
Például a Dennis, a komisz Margaretje:



Persze sokkal aranyosabb a jelenet, mikor az erdőben mennek az elhagyott házikóhoz, vagy mikor Margaret megtudja, Dennis eltűnt. (Ahogy ő fogalmaz: „az utolsó férfi” :) )

Sokaknak az a bajuk ezzel az ünneppel, hogy nem magyar, nincs hozzá közünk.  Virág elvtárs után szabadon úgy gondolják, „hagyjuk a szexualitást Bálint napot a hanyatló nyugat ópiumának”. A mi problémánk nem ilyen jellegű.
Mint sok más dolog, ez az alkalom is kissé átalakulva érkezett el hozzánk, valószínűleg a légitársaság elkeverte a még meg nem érkezett részeket. Merthogy. Ez nemcsak a szerelmesek, hanem a szeretet, a barátságok napja is. Így gyanítom, még Bert Baxter is kapott üdvözlőlapot Adrian Mole-tól. Nálunk viszont kihegyezték ezt a napot a szerelmesekre. Minden rózsaszínben, de legalábbis szívformában fürdik, rózsák vöröslenek, szív alakú csokik, „örökké a tiéd” feliratok mindenütt, és csöpög a rádiókból a szerelem. (Ezért sokan inkább felmosószettet vesznek. :D )

Az eszmefuttatás után álljon itt Bálint-napi üdvözletünk minden követőnknek, kommentezőnknek, ismerősünknek, idetévedőknek és a rólunk egyáltalán nem tudóknak is! :)


aki munkásságával sok vidám percet szerzett nekünk!

2 megjegyzés:

  1. szeretem az ünnepeket, de én sem kedvelem a halivúdi kivagyi módit :) csak úgy a magunk módján, csendben, bensőségesen.Lehoczki István volt a kedvencem a Ludas Matyiban :)

    VálaszTörlés
  2. Én ma reggel találkoztam a Virág elvtárs-szituációval. Idén kicsit visszafogottabban, de meghallgathattam. :D Bizonyos emberek olyan kiszámíthatók! :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...