2010. október 16., szombat

Titok

Azért volt titok, mert Zsangyalnak kötöttem ajándékba – csak úgy.
Barkáéknál még valamikor szeptemberben megvásároltam Benke Erika Magnólia kendőjének leírását és a hozzávaló Mandarin fonalat Körte árnyalatban – ahogy az írva vagyon. Gondoltam, februárra, Zsangyal névnapjára csak elkészül. (!) Amikor a leírást elolvastam, némiképp beijedtem: hogy a bánatban fogom én ezt egyáltalán elkezdeni?? Soha életemben nem köttem ilyet (mást se nagyon, kivéve hordhatatlan pulóvereket :). Némi kutatómunka, sok kezdés–bontás–újrakezdés után nagy nehezen csak összejött a dolog, és sikerült elkezdeni. Aztán nem tudtam abbahagyni :). Egyszerűen az a buta kendő egyfolytában nyaggatott, piszkált, hogy csináljam már, csináljam már, így végül nem egészen egy hét alatt elkészültem vele. Persze ebben volt két nap a Balatonon, esős idővel, ami – mint tudjuk – ideális a kötéshez. Este 11-kor végeztem a leláncolással, kiterítettem a konyhaasztalra és csak ültem fölötte, tapogattam, nézegettem, otthagytam, visszamentem hozzá... Aztán blokkolás, nézegetés, otthagyás, visszamenés, így ment ez egészen addig, amíg végre tegnap túladtam rajta, most már Zsangyal örülhet neki (tapogatás, nézegetés stb. :), én meg a képeket nézegetem, amiket csináltam róla. (Bármelyik képre kattintva Te is megnézheted őket.) Valahogy olyan volt ezt a kendőt kötni, mint egy nagyon jó és izgalmas könyvet olvasni: az ember nagyon várja már a végét, igazából talán már ki is találta, hogy mi fog történni az utolsó oldalakon, legszívesebben előre lapozna, de mégis késlelteti a végkifejletet, leteszi a könyvet, újra elkezdi olvasni, leteszi, olvassa, míg végül, amikor elérkezik az utolsó oldalhoz, nagyon örül neki, hogy elolvasta, mégis valami megmagyarázhatatlan üresség, valami hiányérzet támad benne, hogy valami jó megint véget ért.
Hát ilyen volt ez, és persze az embernek még közben mindenféle szentimentális gondolatai is támadnak, hogy milyen jó, hogy van testvére, meg milyen jó, hogy a testvére olyan, amilyen... De ezek olyan közhelyesek... :)
Ilyen lett:

Persze közben készül az Auróra kendő is. :)

4 megjegyzés:

  1. Le a kalappal, nagyon szép lett!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen! Magam is meglepődtem magamon... :)

    VálaszTörlés
  3. Én ugyan nem értek a kötöléshez (az agysebészet a hobbim), de az első fénykép nagyon tetszik. Szerintem remek az elhelyezés, a háttér átlós gyűrődése egyfajta sodrást visz az ábrázolt térbe, ami harmonizál a tárggyal, annak funkciójával, naéspersze dícséret illeti a fényviszonyok kreatív megválasztását is! A fotó készítője nem esett a direkt vaku használatának túlzottan is könnyelműségre csábító csapdájába, ami remek, remek! Taps!

    VálaszTörlés
  4. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy ez nekem ösztönösen megy - mivel nem értek hozzá :) Köszönöm az elismerést!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...